Elindulunk...

Roby | 16:02 |

Jaj!

Az indulásig hátralevő idő örvényként szippant magába. Mintha egyre gyorsabban peregnének a percek. Eddig úgy vártam, most meg legszívesebben kérnék 1 hét halasztást. Szerettem volna elintézni, beszerezni mindent, felkészülni lelkileg, agyilag, na meg fizikálisan (ezt jóval korábban kellett volna elkezdeni) és hiába van még 2 nap (inkább csak másfél), már semmivel nem leszek beljebb.  Ráadásul holnap dolgozom is, úgyhogy pénteken délelőtt kapkodhatok. Aztán egyszer csak arra eszmélünk, hogy 35 fok van, nyüzsi, szmog és egy kurva szót sem értünk :D

Roby | 22:41 |

"Ha a hegy nem megy..."

Én azt gondolom, hogy az ember vagy legyen hegymászó (ide tetszés szerint más is behelyettesíthető) vagy apuka! Ha már megmásztad a "hegyedet" vagy ha még nem sikerült, de feladod, akkor jöhet...

Roby | 23:11 |

BUÉK!

Basszus, olyan régen nem írtam, hogy közben a freeblogos szerkesztő is megváltozott. Remélem csak jobb lett, mert a régi botrányos volt...

ex: felmentem a blogodra, hogy hatha talalok ott valami csamcsognivalot
ex: de mivel nagyreszt a gitarjaidrol, meg a maganeletedrol szol
ex: nagy unalmamban lejottem :))))
ex: ne haragudj
Roby: mégis mi a faszról szólna, kérdem abszolute nem támadó jelleggel? :D
ex: marmint a maganelet alatt a kapcsolatod ertem, hogy ide-oda maszkaltok es feneapofatokatdenagyonjolerzitekmagatokat
ex: ez nem igazan erdekel
ex: meg a kutyuk sem
Roby: tényleg nem értem, hogy akkor hogyan jutott az eszedbe
ex: regebben voltak filmek meg konyvek, amiket elolvastal es azokrol irtal
ex: vagy cikkekrol
ex: kozeleti hulyesegekrol
ex: azok jok voltak
Roby: ühüm
ex: de ezzel nem sertegetni akarlak, tok jo az egesz
Roby: nem sértegetsz de egy blog általában erről szól
ex: csak nem az a szegmens, amire kivancsi vagyok
Roby: mondjuk ezzel inkább sértessz :D
ex: miert, ugyanazt mondtam, csak mas szavakkal
ex: regen olyan filozofalgatosabb voltal
ex: azt szivesen olvastam
Roby: hát igazából végére értem a körnek
Roby: legalábbis egyelőre
Roby: következő alkalommal más szinten kell majd, vagy mélyebben vagy inkább a felszínen nem tudom
Roby: de igazából arra jöttem rá, hogy nincs jelentősége semminek
Roby: kell hogy gondokozz és keresd a választ, hogy rágyere, semminek semmi értelme
Roby: de alapból nem jelentheted ki
ex: es akkor nem fogod folytatni?
Roby: hát direkt nem
Roby: majd ha ezzel "kell" foglalkoznom, akkor fogok
Roby: biztos lesz még ilyen ciklus nem is 1

Tulajdnonképpen ezért nem írok. Mert a "feneapofánkat-jódolgunkról", meg a kütyükről minek? Meg persze lustaság is. Egyszer-egyszer lett volna miről, de nem bírtam rávenni magamat. Ahogy nézem, másoknál is elfáradt ez a blog-téma. Biztos valami a levegőben :) Van pár dolog piszkozatban (tudom, már igértem), ezeket tényleg kitolom már, ahogy a lenti posztot is, ami a közelgő utazásunkról szól. "Afeneapofánkat!" :D

Roby | 22:03 |

Hurrá nyaralunk!

Úgy néz ki, hogy minden sínen van az utazással kapcsolatban, csak arra kell vigyázni, hogy mi le ne csússzunk róla, mert az sokba kerülne... A repülőjegyek (oda és vissza, illetve az ottani belföldi járatok), a szállásaink, a programok 99%-ban le lettek foglalva, részben vagy teljesen ki lettek fizetve, úgyhogy akár beszélhetek is róla.

A cél Thaiföld, az időpont jövő január vége, február eleje. Asszem 18 nap (utazással együtt persze). Az egész onnan indult, hogy Vietnám/Kambodzsa után elhatároztam, ha lehetőségem lesz rá, bejárom azt a régiót, mert érdekel az egész. Nem feltétlenül Thaiföld (mindjárt el is mondom miért), de nyilván azt se hagynám ki...

Ezt az évet úgy gyűrtem le, hogy szándékosan tartalékoltam a szabadnapjaimat arra az esetre, ha minden más feltétel adott lenne, ez se okozzon problémát. Ami az anyagi részét illeti, korábban már említettem, hogy éppen csak megvan rá a pénz, ráadásul a dolgok jelenlegi állása szerint, egyáltalán nem biztos, hogy az állásom megmarad, de leszarom! Az igazság az, hogy baromira elfáradtam és így visszagondolva, egyáltalán nem jó, ha az ember év közben nem pihen, tehát ez a taktika nem volt valami okos húzás tőlem, de most már legalább tudom.

Visszakanyarodva Thaiföldhöz: Cirmivel volt egy megállapodásunk, hogy bárhova mehetek, de oda nélküle nem. Hogy ennek mi az oka, érdekli az ország vagy csak a thai örömlányoktól félti az erkölcseimet (mondjuk én is félteném, haha), nem tudom (ez hülyeség, érdekli persze), a lényeg, hogy amennyiben oda vettem volna az irányt, őt nem hagyhattam volna ki.

Engem amúgy sokkal jobban érdekelnek a környező területek, de az is igaz, hogy Thaiföld - mint bejáratott túrista célpont - a körülményeket tekintve, sokkal rendezettebb, szervezettebb mint bármi más. Aránylag sokat nézem a Travel Channelt, ahol egyszer Laoszban kalandozó túristákat kérdeztek, akik azt mondták Laoszról: "Laosz olyan, amilyen Thaiföld lehetett 100 évvel ezelőtt". Nos engem sokkal jobban érdekel az ilyesmi, de azt is elfogadom, hogy Cirmi nem akar nomád körülmények közt "nyaralni", így ezzel a kalandtúrákat szervező irodák ajánlatai ki is lőttük...

A hagyományos irodákét viszont miattam. Nekem a svájci tapasztalat éppen elég volt és ha ilyen távolságban elutazom, nem búszból akarok villám-világot-látni, hanem testtel és lélekkel megélni, megérinteni, belélegezni, megkóstolni, stb.

Marad az, hogy magunk megyünk, kettecskén. Bevállalos, de ez csak emel a kaland-faktoron. Annak ellenére, hogy igyekeztünk a lehető legtöbb dolgot itthonról lezsírozni, bőven ér majd minket meglepetés, ebben biztos vagyok. A kultúrális, nyelvi, egyéb különbségekből adódóan csomó olyan szitu érhet, amire nem tudunk felkészülni.

Csak 3 városban leszünk, Bangkokban, Chiang Maiban, majd végül Phuket szigetén pihenjük ki a fáradalmakat, de ez azt is jelenti, hogy leszünk északon és délen egyaránt (keleten sajnos nem), látunk majd városi nyüzsit éppúgy, mint természet nyújtotta szépségeket.

Roby | 22:06 |

Vissza a gyökerekhez

Roby | 11:45 |

Freak of nature

Ha most az jön, hogy magától elmúlik a fogfájásom és elkezdek tüsszögni, beszarok!
Ettől függetlenül ma elmegyek a dokihoz, mert még fájogat...

Roby | 6:57 |

Fél lábbal a koporsóban

Úgy érzem magam, mint Mel Gibson a Halhatatlan szerelem c. filmben. Tudjátok, amikor a palit hibernálják és évtizedekkel később ébresztik fel, mikoris a szervezete rohamtempóban kezdi behozni az "átaludt" éveket, így napokon-heteken belül megöregszik.

A múlt hétvégébe úgy mentem bele, hogy volt valami kis meghűléses feelingem. Nem tüsszögtem, nem taknyoltam, viszont a torkom fájt és gyanítom hogy lázam (vagy legalább hőemelkedésem) is volt. Nem mértem, mert a láz is egy olyan dolog, amiről jobb nem tudni :D

A hét elején valamitől sok volt a savam és reflux-szerű tüneteket produkált. Szokott ilyen lenni, de nem egész nap és nem 3 nap zsinórban. Amúgy megfigyeltem, hogy pl. a pizza után szokott ilyesmi lenni, ezért már legalább 1 éve nem eszek pizzát. Kívánom, de az utóhatás nem éri meg. Valószínű, hogy a tésztában van valami, amit nem bírok. Pasz.

Na szóval ez ment kb. szerdáig, igyekeztem közben az étkezési szokásaimtól eltérő módon rendszeresen táplálékot bevinni, reggeli, ebéd, uzsi, vacsora és sok folyadék. Ez végre el is múlt, amikor beütött a fogam... Most az fáj, de nem akárhogyan. Tegnap este megettem egy almát és pont mikor befejeztem (előtte már fájogatott lightosan), iszonyú keményen elkezdett szúrni, zsibbadni, nem is tudom mi a jó szó erre... De nem ám csak az az 1 fog, hanem az egész állkapcsom! Éppen csak, hogy nem vertem magam a földhöz...

Ilyenkor persze rögtön fogorvoshoz kéne menni, dehát dolgozni kell, így be is mentem, ügyelve közben arra, hogy ne érjen össze az alsó-felső fogsorom. Nyitott szájjal kb. Mire beértem, tiszta cserép volt a pofám :D Orvoshoz csak holnap este tudok menni, addig nyitott száj és krumpliorr. Ma össz-vissz egy levest ettem, most csináltam 1 liter banánturmixot, talán azzal elleszek.

Más:

Ígértem, hogy írok az utazásról. Így is lesz, valszeg a következő posztban. Most csak annyit, hogy ugye van 18 nap szabim. Minden évben kitalálják, hogy "ki kell venni idén, nem lehet átvinni". Aztán mégis... Idén is elkezdtek keménykedni, én meg mondtam hogy leszarom. Én vagyok az, aki becsületesen bejárt, pont ezért (mivel mindig szem előtt vagyok) folyamatosan kaptam a munkát, stb. Tehát a szabadságaim száma valós jogosultságaimat jelenti és ez nem képezhet vitaalapot. Ami jár az jár és akkor, amikor akarom!

Na ma értekezletünk volt... de ne rohanjunk előre! Mikor beértem, elkezdtem dolgozni. Sok melóm van most, ráadásul párhuzamosan piszkálnak több dologgal, koncentrálni sem bírok egyszerűen. Pedig ezért nem mentem egyenesen a fogorvoshoz, hogy tartani tudjam a határidőket... Na szóval dolgozom, egyszercsak megszólal a tűzjelző... El kell hagyni az épületet, nagyszerű! szép komótosan felöltöztünk, leoltogattunk mindent és elindultunk kifelé. Szó ami szó, eltartott egy darabig. A lényeg, hogy mire kiértünk az épület elé, az utcára, már mindenki elindult befelé: "köszönjük, ennyi volt". Anyátok!!! Ekkor ott tartottam, hogy fogom magam és otthagyva mindent (le van szarva, mi nem készül el) hazamegyek, pontosabban a fogorvoshoz. Pechemre nem volt szabad időpont, így maradtam.

Szóval ma értekezletünk volt, amin a szabadságolás is szóba került. "Ki kell venni, nem lehet átvinni" - hangzott el ismét. "Én átviszem" - mondtam komoran (farkincám aznapra már tele volt, elhihetitek) majd megismételtem: "Én át fogom vinni". Na mintha rajtam állna a dolog... átviszem én a lehetetlent is, muhaha!

Aztán addig keménykedtek, míg mondtam: "Ok, kiveszem most (értsd idén, lehetőleg decemberben, a legnagyobb hajtás közepén), majd kiveszem a jövőéviből is ugyanezt januárban és akkor 2 hónapig nem láttok!" Na ez rögtön megtörte a jeget, hogy akkor majd intézkednek, vegyem ki a nagyját és valami picit át lehet vinni. "Nem!" - mondom - "valami picit most kivehetek, de ami az útra kell, azt átviszem". A válasz az volt, hogy 6-8 napot megpróbálhatnak igazolni nekem. "Ok, akkor 8!" :D Ez azt jelenti, hogy a 2 hetes úthoz, a hétvégéket leszámítva 10-12 nap kell (17 nap, 14 éjszaka amúgy), szóval ennyit kell hozzátennem a 8-hoz. Egye fene. Azért mégis más, mintha feleslegesen veszett volna oda. Így csak a fele fog. Mert azt ki kell vennem, de nem tudom még, hogy mikor és mire...

Roby | 20:12 |

Összefoglaló

Rég nem írtam ide, pedig tulképp lett volna miről. Persze semmi fontos dolog, csak olyasmi, ami máskor is. Pl. elolvastam pár könyvet, melyek megihlettek, aztán a jegyzeteknél, vázlatoknál tovább nem jutottam... Talán majd később, de inkább nem ígérek...

Láttunk egy halom filmet, már felsorolni sem tudnám... Mondjuk a Két szeretőt kiemelném, ebből kiindulva írtam volna a "minden férfi fasz, amelyik nem, az balfasz" c. posztot...

Aztán voltam Mr.Big koncerten, amit nagyon vártam már. Szinte mindenki az év koncertjeként könyveli el és bár volt "lúdbőrős" élményem (ami mérce), valahogy vegyes érzésekkel távoztam...

Voltunk a Pálinkafesztiválon is, ami a tavalyi szárny-, pontosabban száj-próbálgatások után, idén flottabbul ment. Gyakorlatilag elköltöttük az összes pénzünket (értsd: ami nálunk volt), ettünk kolbásztálat, ittunk mindenféle finom páleszt, majd egy isteni szilvalekváros haséval zártam a sort (Cirmi sajnos immúnis az édességre). A végére sikerült becsípnünk, de mire a várból lesétáltunk a Deákig, nagyjából ki is tisztult a fejünk.

Lassan el is érkeztünk napjainkig, gyakorlatilag a 4.-ik évfordulónk napjáról kell csak beszámolnom, amit szándékosan elnapoltunk, hogy a hétvégére essen és amit - akárcsak tavaly - ismételten a Só utcai Bangkok étteremben ünnepeltünk meg. Most is finomakat ettünk (különösképpen a levest emelném ki), viszont a mennyiség hagyott némi kívánnivalót... A végén muszáj-desszerttel fejeztük be, hogy ne maradjon hiányérzetünk.

És hogy mi van most? Először is elegem :D Ez mondjuk nem újdonság. Egész évben tologattam a szabadságomat, hogy majd év végén, következő elején valami... Ha lesz rá pénzem mondjuk. Ami azt illeti, nagyjából megvan, de tartalékom kb. semmi. Pedig mostanában érdekes állapotok uralkodnak (vagy inkább fejetlenkednek) odabent. Nem lehet megjósolni, hogy mit hoz a jövő. A jelenlegi helyzet tehát óvatosságra intene, de muszáj kikapcsolnom (manapság se bent, se itthon nem érzem jól magam), ebből kifolyólag túlságosan is akarom ezt az egészet. Mármint az utazást. Erre hamarosan visszatérünk, mert jelenleg úgy áll, hogy a szervezett utakkal nem vagyunk elégedettek, ezért kettesben tervezzük az idegen világ meghódítását (muhaha). Bevállalós...

Most tehát a "b.sszuk el az összes pénzt, aztán majdcsak lesz valahogy" filozófiát követem. Ami (nem kicsi) áldozatot megteszek ezért, hogy pl. bkv-val járok, így spórolva a benzinen. Kb. másfél óra az út, a végén negyed órás sétával, ami ebben az időben különösen szar, de valamit valamiért...

Sokkal nagyobb érvágás az, hogy eladtam a Kotzen stratocastert. Bizony Fafara, autogramostul :( Mondjuk egy ideje már nem játszom rajta és a hatos számú hangszer úgy érkezett, hogy valaminek majd mennie kell, tehát nem volt váratlan fordulat... de azért fáj. Szép hangszer volt, de igazából nem az én világom. Kérdés, mi legyen a Wolfganggal? Eddig vagy-vagy voltak, de valszeg neki is mennie kell majd...

In memoriam STR145RK

Roby | 22:32 |

Roby | 22:06 |

Marilyn Manson - Út a pokolból (részlet)

"Egy hónapon belül Párizsba kellett mennie, hogy az egész nyarat ott töltse... A levelek, amelyeket az óceán két partjáról küldözgettünk egymásnak, hevesek voltak és nagy reményekre ébresztettek engem. Amikor aztán visszajött, a kapcsolatunk még a korábbinál is szenvedélyesebbé vált. Kétségbeesetten vágytam a szerelmére (de legalább arra, hogy megint lefeküdjön velem), egyik éjjel megcsörgettem a személyi hívóját. Pár perccel később megcsörrent a telefonom. Felvettem a kagylót.
- Miért csörgette meg ezt a számot? - kérdezte egy ellenséges férfihang
- Ez a barátnőm száma - mondtam harciasan
- Meg az én menyasszonyomé - vágott vissza.
Abban a pillanatban úgy éreztem, megfagy és darabokra hasad a szívem és a szilánkok sebeket ütnek a testem belsejében.
Nem lett dühös, nem fenyegetett meg azzal, hogy kicsinál. Megdöbbent, legalább annyira, mint én. (ismerős sztori - blogszerk.)
...
Amikor rádöbbentem, hogy Rachelle elárult engem, és már valaki máshoz kötődik, megfogadtam, hogy érzelmileg lezárom magam a világ elől, és soha több senkiben sem fogok megbízni. Nem akartam, hogy az érzéseim ismét elsodorjanak valamerre; véget kellett vennem annak, hogy saját gyengeségem, rossz emberismeretem (pontosabban rossz "nőismeretem") áldozata legyek. A seb, amelyet Rachelle ejtett ratjtam, sokkal mélyebb, mint bármelyik, amit azóta én okoztam magamnak. Részben dühből, részben bosszúból elhatároztam, hogy híres leszek és elérem, hogy megbánja, hogy kirúgott. Akkoriban a frusztrációmnak volt még egy másik oka is: elegem lett a zenei újságírásból. A problémát nem a magazinok, nem is az írásaim jelentették, hanem maguk a zenészek. Minden sikeres interjú után egyre kiábrándultabbá váltam. Senkinek sem volt semmi mondanivalója. Úgy éreztem, inkább válaszolnom kellene a kérdésekre ahelyett, hogy felteszem őket. A másik oldalon akartam állni. 

Akkoriban filozófiával, hipnózissal, kriminálpszichológiával és tömegpszichológiával foglalkozó könyveket olvastam, meg persze okkult sztorikat, és megtörtént eseményeken alapuló krimiket. Emeleltt iszonyúan unatkoztam, amikor odaültem, és bámultam a Wonder Years ismétléseit meg a beszélgetős műsorokat. Rádöbbentem, mennyire hülyék az amerikaiak. Mindez arra ösztönzött, hogy belekezdjek egy tudományos kísérletbe, és kiderítsem, vajon egy fehér, nem rapzenét játszó együttes megúszhatja-e, ha a 2 Live Crew mocskos mondókáinál jóval durvább és tilalmasabb szövegeket énekel. Előadóként a leghangosabb, legállhatatosabb ébresztőóra akartam lenni, mert úgy láttam, nincs más mód arra, hogy a társadalmat kizökkentsem abból a kómából, amibe a kereszténység és a média taszította.
...
Úgy volt, hogy saját nevemet használom amikor fellépünk, de szükségem volt egy titkos személyazonosságra, hogy a 25th Parallelben írhassak a saját zenémről. Ezért aztán hosszas töprengés után kiválasztottam egy álnevet, egy művésznevet, aminek olyan mágikus csengése van, mint annak, hogy hókuszpókusz vagy abrakadabra. A Marilyn Manson olyan volt, mint a modern Amerika szimbóluma. Abban a pillanatban, amikor először leírtam egy darab papírra, éreztem, hogy ez az, megtaláltam, Marilyn Mansonná  akarok válni. Az álszent képmutatók, akikkel életemben találkoztam ... (felsorolás) meg a többiek mind, segítettek nekem abban, hogy felismerjem: minden embernek van egy sötét és egy világos oldala, és ezek az oldalak nem léteznek egymás nélkül. Emlékszem, a középiskolában az Elveszett Paradicsomot olvastam, és szinte fejbe csapott a tény, hogy miután Sátát és angyaltársai fellázadtak a mennyek ura ellen, Isten reakciója az volt, hogy megteremtette az embert, csupán azért, hogy attól fogva egy sokkal csekélyebb hatalommal rendelkező, de ugyanúgy az ő képére formált társa legyen. Más szóval: John Milton véleménye szerint az ember a saját létezését nem csupán Isten jó szándékának, de legalább olyan mértékben Sátán gonoszságának is köszönheti.

2 lábú állat az ember, természeténél fogva (ezt nevezhetjük ösztönnek vagy akár eredendő bűnnek is) a saját gonosz oldala felé tendál - ez lehet az egyik oka annak, hogy az emberek miért kérdeznek állandóan a nevem sötétebbik feléről, és miért nem foglalkoznak soha Marilyn Monroe.val. Bár Marilyn Monroe a szépség és a csillogás jelképe, neki is volt sötét oldala, ahogy például Charles Mansonnak is volt jó, intelligens része. A jó és a gonosz közötti egyensúly, a döntések, amikor a két oldal közül választunk, véleményem szerint személyiségünk és emberi mivoltunk legfontosabb aspektusainak tekinthetők."

Roby | 9:01 |

A nap mondása

"Élménygyűjtő vagyok, nem kurva!" :D

=> Link

Roby | 12:43 |

Reggeli hírlevél

Hey Folks,
Check out this new video for my tune 'Paying Dues' of the upcoming release 'Peace Sign'.
The cd will be released September 29th with a 2 month tour to follow (UK/Europe).

Sincerely,
Richie Kotzen

Update: cover és +1 új szám

Roby | 8:19 |

INK

Régóta szeretném megnézni a Miami Ink részeit, de olyan hülye időben megy, hogy eddig egyetlen egyet sem sikerült (csak a promókat láttam). Az igazat megvallva hétköznap nem is nézek tévét, rendszeresen egyáltalán nem tudnék odaülni. Most viszont egészen véletlenül felfedeztem a youtubeon, igaz hogy csúnyán szétdarabolt részek, de így is szórakoztató. Mellesleg ezzel egyidőben a Lelke rajta c. könyvet olvasom (melyet még ajándékba kaptam Évitől) és bár semmiféle szándék nincs emögött, nem merném kijelenteni, hogy az első és idáig egyetlen tetoválásomon kívül nem lesz több...

Szándékosan nem az ilyeneket emelem ki, sokkal inkább ezeket. A motiváció hasonló, de a második meghatóbb történet...

Roby | 22:31 |

Roby | 18:05 |

Roby | 22:03 |

Szeretem az öniróniát :)

Roby | 21:46 |

Hami

Szombaton egy új éttermet csekkoltunk le, amiről be is számolnék, ilyen már úgyis régen volt. Ezt az éttermet jöttünkben-mentünkben fedeztük fel a Jászberényi úton. Semmi előzménye nem volt, azóta se láttam reklámozva, sőt utólag rákeresve az W.L.Z. Seafood névre se találtam semmi használható infót. Bár a W.L.Z. Seafood Restaurant Co. létező brand, pl. találtam egy éttermet Beijing-ben is, de ezen kívül semmi. Pontos címet se tudnék, de ha jól lőttem be, akkor a térképen látható helyen található. 

Belépve hatalmas tér, rengeteg asztallal, igényesen berendezve, a bárpult mellett egy egész boros-fal, arrébb egy akváriumos helység (valszeg innen fogdossák ki a különböző állatkákat), aztán egy félig nyitott konyha, ezen a részen feltehetőleg wokos látványkonyha üzemelhet. Aztán egy nyíló folyosónra betekintve (ld. fotók) külön szobácskák találhatóak, melyek zártkörű célokra (családi, üzleti, stb rendezvények céljából) foglalhatóak. Az első benyomás és az utólagos tapasztalatok (sőt az árak is) a Taiwan étterem színvonalát (1, 2) juttaták eszünkbe.

A legnyagobb furcsaság, hogy délután 1-2 óra tájban teljesen egyedül voltunk vendégek! Az alkalmazottak, a felszolgálók, a pincérek, a konyhán dolgozók mind kínaiak voltak, úgyhogy a kommunikáció kicsit nehézkes (amennyiben segítséget, tanácsot szeretnénk kérni), de nem reménytelen! Teljesen segítőkészek és kedvesek voltak, de volt olyan, amikor egy-egy íz, vagy állag-jelleg leírásakor egy zavart nevetéssel kísért "nem tudom, hogyan mondjam" volt a válaszuk :) Mondjuk egy ilyen helyen elkerülhetetlen, hogy kockáztasson az ember, ahogy az is, hogy melléfogjon valamivel.

Az étlap egyébként nagyon sok lehetőséget kínál, elég változó árakon. A 680Ft-os legolcsóbb levestől a 5-6 ezer forintos tengeri kütyükig. A mi választásunk végül a következőkre esett:

Cirmi:
- tofu leves rákhússal
- ze-dzsuan vagy milyen csirke (nem szecsuani!) egy speckó körettel (ami elvileg burgonya, de fonott formában ropogósra sütve), mindez chilis ízesítéssel

Roby:
- valamilyen kagyló, tengeri ubrorka, cápauszony leves
- fogalmam sincs miféle szószos kacsa (nem 5 ízű, hanem sima sós ízesítéssel, hagyma tálon).

+ kértünk 1 tál tojásos és 1 tál zöldséges rízset. Ezt kicsit elméreteztük, éppen elég lett volna 1 adag is kettőnkre.

A tofu leves kivételével elégedettek voltunk. Nekem kifejezetten ízlett a cápauszony leves és a kacsa is finom volt, bár az igazat megvallva, a végére picit meguntam az ízét. Nagyon izgatott a teknős leves is, de az ára és a róla készült fénykép elijesztett tőle... Legközelebb majd megpróbálkozom vele, mert kíváncsi vagyok, sőt második fogást is tudom már! :D

Az ebéd végeztekor kaptunk egy-egy tálka licsi-befőttet, mint a cég ajándéka. Kedves meglepetés volt, szeretjük mindketten, így legalább nem kellett desszertre költenünk :)

Roby | 20:17 |

Two make three

Egyik "kedvenc" témámhoz térek vissza ismét, annak kapcsán, hogy BB Évi újra terhes!

"Arról lövése sincs, ki a gyerek apja, ám a napilap szerint különösebben nem is érdekli, mert cigizik meg iszik."

"Párkányi elméletileg gyámság alatt áll, első kisfiát, a három és fél éves János Noelt, a hírek szerint már több mint egy éve nem látta, őt most a nagynénje neveli, ám egy következő gyereket már nem bír el a család, mint mondják ez a feladat már BB Évire vár vagy, ahogy innen nézzük egy nevelőintézetre."

Anélkül, hogy saját véleményemmel kommentálnám az egyébként nagyon szomorú hírt (és most nem ironizálok): http://whythefuckdoyouhaveakid.com/

Amúgy valamelyik ebéd alkalmával ismét feljött a téma. Kolléga most azzal próbált érvelni, hogy "erre vagy kódolva". Mire azt válaszoltam: "van a faszom". És tényleg! :D

Roby | 21:41 |

Suxdate

Így 2 hét után kezd kialakulni a munkarendem. Általánosságban (tehát másokra vonatkozóan) még nem lehet róla beszélni, mert ilyen szempontból a helyzet változatlan. Elvileg szeptembertől kell beülniük, aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogyha bármilyen kivételezés is lesz, akkor hangot fogok adni a nemtetszésemnek és talán őrültségnek tűnhet, de még a felmondás gondolatával is eljátszanék. Jelenleg az van, hogy kb. 8-tól 6-ig bent vagyok és ez idő alatt el is vagyok látva munkával (sokkal inkább, mint azelőtt). Addig is engem találtak meg a legtöbb esetben, hiszen én ott voltam, nem kellett telefonon, e-mailben szerencsétlenkedni. Most viszont (mivel a vágokkal egy helységben vagyunk), rendszeresen betalálnak a rendezőink...

A rossz előérzet csak erősödik, ugyanis furcsa dolgok történnek. Első körben össze kellett írni, hogy ki-mivel foglalkozik, most pedig visszamenőleg azt, hogy április-május tájékán miket készített (konkrétan, tételesen, stb). Ezt mondjuk a HR kérte (fene tudja, mi lehet a hátterében), de az új főnökről is folyamatosan gyűjtjük a benyomásokat, melyek nem túl bíztatóak. Én eleve kétségekkel fogadtam, hogy kis gyenge-csendes lányból (szándékosan nem nőt írtam), vajon milyen vezető lesz, de a többiek azt mondták, hogy volt már ilyen pozícióban korábban és kemény tud lenni. Nos a geci-én valóban feléledni látszik, ami önmagában még nem lenne baj (mármint a szigor), csak az a baj, hogy más, rossz tulajdonságokkal találkozik. Szerintem van némi hozzá nem értés, aztán csak simán nem-értés vagy érteni nem akarás (hiába magyarázol el valmit, nem érdekli) és a következetlenségtől is tartok. További érdekesség, hogy mivel rendezőként is tevékenykedik, előfordul hogy este 9-ig is bent van. Aztán ha valaki a saját munkaidejére, a letöltött órák számára hivatkozik (pl. hogy most már menne haza), akkor azzal érvel, hogy "na és, én is bent vagyok estig"...

+ Be akarnak vezetni valami megrendelői rendszert is, de egyrészt nem hiszek a megrendelőkben (hogy hajlandóak lesznek kitöltögetnek sablonokat), másrészt a beérkező igények adatbázisba vételét sem tudom, hogy ki fogja végezni. Harmadsorban, ha lesz is ilyen, nem tudom mennyit ér. Nagyjából látszik belőle, hogy ki-mennyire van terhelve és ki az, aki szabad, de úgysem a sorrend fogja eldőnteni a dolgot, hanem különböző prioritások... Ez is csak arra lesz jó, hogy szopassanak vele. A korábbiakhoz képest már most érezhetően kaotikusabb a helyzet, de ha mégtovább halad ebbe az irányba... Nos az izgalmas lesz.

Hogy egy kicsit lightosabbra vegyem így a végére. 2 dologot nem értek igazán az új helyen. Sokan odavannak az új konyháért. Valakitől hallotam, hogy "simán étteremi színvonal".  "Inkább vendéglő" - válaszoltam :) Azért ne túlozzunk! Kezdettől fogva mondom, hogy ez csak a beetetés (bár én tényleg nem vagyok elájulva), vagy a minőség lesz szarabb, vagy az árak mennek feljebb, vagy marad minden, csak az adag lesz kisebb. Úgy tűnik, ideje korán bekövetkezik a változás (a próféta szólt belőlem) és az adagok mérete csökken. A mai ebédem tényleg gyermekkorházi adagra sikerült. Mivel nem reggelizek és nem is vacsorázok, gyakorlatilag csak a lélek tart (szerencsére az most stabil) :D

Roby | 20:24 |