Jó éjt!

Now I lay me down to sleep
Pray the Lord my soul to keep
Should I die before I wake
Pray the Lord my soul to take

But if angels come to say
I might live another day
Then down on my knees I'll pray
Blessed Savior guide my way

Roby | 23:05 |

3 nap, 3 álom

Asszem nem tesz nekem jót ez a nagy meleg. Ma 2x keltem fel, mind2 esetben álomból ébredve… Az elsőnek semmi köze nem volt senkihez (már el is felejtettem mi volt), de annyi megmaradt, hogy úgy aludtam vissza, még csodálkoztam is, hogy nem volt benne ismerős arc… Aztán jött a második álom, az összes közül talán a legrosszabb. Valamilyen rendezvényen vagy partyn voltam, voltunk. Igen, teljes volt a “legénység”, már ha értitek mire gondolok... Ott volt mind2 ember, aki… Utólag visszagondolva, nem tudom milyen apropóból gyülhettünk oda, mert az, ahová mind2 ember hivatalos lehet (úgy értem rajtam kívül), talán csak az esküvőm (?) vagy a temetésem lehet, de egyik esetben sem álltam volna velük ott, a sorban, a tömegben… Na de nem is ez a lényeg. Úgy emlékszem, nem voltam tudatában annak, hogy ott van az ex (is). Egyszercsak körül-, illetve hátranézve lettem figyelmes rá. Egy elég kellemetlen és kiszolgáltatott helyzetben volt (természetesen egyedül). Intettem neki, hátha nem vette észre, mi van. Mint amikor jelzed valakinek, hogy leette magát vagy (önismétlek) fikás az orra… Erre nemleges bólogatásba kezdett (“hagyd inkább, hagyd csak rám”) és már könnyek peregtek a szeméből… Nem tett semmit a problémát megoldandó, csak állt ott, mint aki feladta. Lehajtott fejjel, megszégyenülve. És akkor én odarohantam és kitéptem a tömegből, majd arrébb vittem, egy félreeső, csendesebb, nyugodtabb helyre, hogy orvosoljam a problémát… Közben Ő sírt. Mint mikor az ember lánya (mintha tudnám milyen az…), magára ejti a fagyit… Nem igazán tudja miért is sír (a fagyit, a ruhát, önmagát sajnálja vagy bűntudata van és a szülői szidástól fél), csak úgy sír, mert sokkolta a szokatlan helyzet váratlansága...

Hm. Most így belegondolok… Az miért van, hogy minden nő gyerekként sír? Vajon csak én látom így őket? A fiúknak már gyerekkorban “viselkedniük” kell. Ha el is törik a mécses, mással és máshogy vigasztalják őket. Pedig mekkora hülyeség ez. Lehet hogy más fizikum, de lelkiekben ugyanaz az anyag vagyunk. Legalábbis születéstől eredően. Aztán pont a nevelésünk az, aminek “köszönhetően” megváltozunk és ez azt eredményezi, hogy felnőtt korban nem merünk (vagy már nem is tudunk) sírni, pedig kell!

Na szóval ott szöszölök az izével, de nem sok sikerrel, majd visszafordulok a tömeghez és intek B-nek (akinek jelenléte kezdettől fogva érezhető volt, vele állhattam a sorban, de igazából csak akkor tudatosult), hogy jöjjön segíteni. Segítettünk… Legalábbis valószínűleg, mert ez már nekem is sok volt és felébredtem :)

Tudom ennek most se füle, se farka, de az álmok márcsak ilyenek. Ezért szeretek/nem szeretek álmodni és ezért keresem a logikát, az értelmet mindenben: ébren. Az itteni törvények mások. Itt mindennek oka és következménye van: "every choice has a consequence"  és nem marad adós senki a végén...

Roby | 10:34 |

Jó reggelt, szép napot, csodás estét!

Miután hajnali 2-ig nem jött álom a szememre, most, az az szombaton (mikor az ember végre kipihenhetné magát) fél 8-kor arra kell ébrednem, hogy a szomszédnál törik fel a betont és dobálják bele egy konténerbe... Mindezt egy olyan nyári napon kell csinálni, mikor véletlenül se tudom/fogom becsukni az ablakokat és az erkélyajtót... Pedig hát dolgoznom kéne (ha már egyszer felébredtem), de így nem tudom mi lesz... És megint álmodtam... :(

Roby | 8:18 |

Thanks God it's friday

Megyünk! Nem megyünk. Megyünk! Nem megyünk... Most már a fejem is fáj és képtelen vagyok a munkára koncentrálni, meg különben is: se ihletem, se ötletem, világvége hangulat és üvöltőszoba. Mentsétek meg Teréz aput!!!!

Asszem lefekszem most aludni...

Roby | 16:01 |

Man in the box

Hát úgy tűnik, mégsem megyünk Kottára... Ez azt jelenti, hogy megint egy nyögvenyelős hétvége következik... Ráadásul ma álmodtam is... Melót (Kotta miatt) hazahoztam, úgyhogy ma itthon dolgozom és lehet hétvégén is ez lesz a program (jobb hiján), bár ez a szar meleg nincs éppen inyemre... A szobámat mellesleg úgy kell elképzelni, hogy kb. 1 hónapja nem mozdítottam benne semmit, csak újabb szarokat tettem le oda, ahol még volt hely... Az ágyon lassan annyi hely sincs, hogy én elférjek (pedig dupla)...

I'm the man in the box buried in my shit.
Won't you come and save me? Save me.

Feed my eyes. (Can you sew them shut?)
Jesus Christ (Deny your maker)
He who tries (will be wasted)
Feed my eyes. (Now you've sewn them shut)

Roby | 8:46 |

21 St Century Schizoid Woman

Ja és ma megtalált az exem is: "Miért nem írsz soha?"  Mondom, skizofrénia... Múlt csütörtökön találkoztam vele, akkor is én ugrottam be hozzá dumálni... Egyébként meg miről írjak? Meg minek?

Roby | 23:56 |

2mm

"Ha Bruce Willisnek, Vin Dieselnek vagy Beckhamnek jól állt, akkor nekem is fog..." :D Különben is annyian mondták már, hogy jó pasi vagyok, kezdem elhinni. Mentségemre legyen, nem én vagyok az első ilyen szerencsétlen... :)) Most csak azért nem idézek különböző logokból, mert 1. szerénységem nem engedi, 2. semmi jelentőssége nincs ("a testem sem az enyém"). Ettől függetlenül hazudnék, ha azt állítanám nem esett jól megtépázott önbizalmamnak... Egyébként most úgy nézek ki, mint egy buddhista szerzetes, amire spec. büszke is lehetnék, csak éppen emberileg kéne felnőnöm hozzá... És hogy milyen érzés? JÓ!

Mellesleg gondolkodtatok már azon, hogy hajunk az egyetlen "eszköz", amivel kifejezhetjük másságunkat (úgy értem, a közösségből kitűnni vágyó Én-t)? Úgy értem természetes állapotunkban, mint született valónkkal. Tehát nem magunkra akasztgatva mindenféle szart (értsd: ruha, ékszer, tetoválás, akármi), bár még ezek mellett is elég jelentős szerepe van a "célt" tekintve. Lehet, hogy ez nem tudatosul benned, de reggel, amikor a tükör előtt a hajaddal baszódsz, valahol ez motivál. Különben leszarnád hogyan áll. Asszem ezért van, hogy bizonyos vallások követői "uniformizálják" magukat... Ettől függetlenül az egyéniség odabent van. Azt nem veszted el. Bár a kettő nem ugyanaz...

A tévedések elkerülése végett, engem nem ez/az motivált...

Roby | 23:42 |

"Alig hitted"

Ma reggel felhívott Kismadár, hogy egy újabb vizsgálat szerint, szervezete már nem tartalmazza a lyme vírust. Gondolta elmeséli, biztos örülök neki. Ha nem én lennék (tekitettel a jelen szituációra), talán nem így lenne... De én örülök. "Aki megöl azt is ölelnéd..."

Roby | 12:12 |

Nyűg

Kaptam imént egy MMS-t valakitől, a problem csak annyi, hogy a telcsim nem tud fogadni ilyesmit, így azt sem tudom, kitől jött és micsoda. A webes megoldás pedig nem müxik. Connection time out és egyéb nyalánkságok... Pedig kurvára kiváncsi vagyok rá, az az igazság. Mellesleg megvan már az egyik új (kettő lesz) telóm (Nokia 6020), de hétfőig nem tudom használni, ugyanis számátvitel lesz előfizetők és szolgáltatók közt, ami némi technikai "problémával" jár...

A másik dolog, hogy szerettem volna megnézni  a Mi a csudát tudunk a világról?! c. filmet, lehetőleg azon az ingyenes és zártkörű vetítésen, amit a freeblogon is reklámoznak, ám azt elfelejtették megemlíteni, hol is lehet/kell erre jelentkezni? Írtam a fórumra is, hátha, de semmi... Ma a 7-es buszról láttam, hogy a filmnek rendes vetítése is lesz, elvileg 28.-tól megy az Urániában. Valamikor megsasolom majd...

Ja és lehet az elvonulásból se lesz semmi, mert úgy néz ki, a melóhelyemen mindenki egyszerre megy nyaralni... :(

Viszont lehet megyünk Kottára!

Roby | 11:58 |

Roby | 16:13 |

Miért pont én? - részlet

"Korszerű embertípusunk erős, magabiztos, küzdeni szerető és tudó hős. Aki gyenge és elbotlik, elhullik, az az evolució áldozata, s nem is érdemli meg, hogy a "győztes csapat" tagja lehessen. Ugyan ki merné kijelenteni, hogy a legnagyobb erőfitogtatók többsége valójában, a felszín alatt, a leggyávább nyuszi, aki éppen nagy hangjával, duzzadó deltáival és rámenős fellépésével leplezi frusztrációit? A küzdeni szerető és tudó hősök tehát tarolnak, legtöbbünk mégis csendes, ha úgy tetszik "haszontalan" életet él. Összehúzzuk magunkat, s igényeinket a lehető legszűkebbre korlátozva vágunk neki az élet kihívásainak. Még akkor is, ha legbelül győztesek szeretnénk lenni. Egyszerűen más szerepet osztott ki számunkra a sors. Játszunk, alakítunk, akár az erőfitogtatók.

De lehet-e más eredménye, mint a csömör, a rosszkedv annak, ha évekig, évtizedekig el kell tusolnunk valódi énünket? Marad-e bármi is eredeti énünkből, ha a társadalom szerepjátékra kényszerít?

Ki is vagyok én valójában?  Négy évtizeddel a születésem után sem tudom. Önök tudják, kik is valójában? Biztos, hogy amit magamról gondolok, hiszek, az az igazság? Biztos, hogy egy "okosnak tűnő", elismert újságíró, egy belevaló csaj vagyok, aki kiegyensúlyozott harmadik házasságban él, és voltaképp konszolidáltak a hétköznapjai?

Úgy egy évtizeddel ezelőtt, a depresszióm első jelentkezése idején kezdett el gyötörni a kétely: lehetséges, hogy egész eddigi életemben szerepet játszottam? És ha így van, akkor tényleg, mi a fészkes fenét csinálhatnék attól a pillanattól kezdve, hogy erre rádöbbentem? Élni ugyanúgy azt a másik életet? Vagy beleőrülni a gondolatba, hogy születésem óta egy pillanatig se voltam önmagam?"

Roby: Én azt hittem, egy jó dolog hogy ismernek minket és nem kell álarcot mutatni. Egyáltalán, hogy azért szeretnek, akik valójában vagyunk. Miért jó, hogy  hazudunk önmagunknak és másoknak is??? Jó hazugságban élni? Meg félni, hogy valaki betalál?
Y: Tudod Roby, nem szabad a gyengeségeinket feltárni, mert az nem jó ajánlólevél, de ha vki ENNEK ELLENÉRE is akar engem és el bír viselni az meg is érdemel engem :) A borzalmas dolgaim ellenére vagy mellett vagy mi.
Roby: Én egész biztosan nem akarok álarcot hordani
Y: Én sem.

Roby | 7:14 |

Bardo, avagy a köztes lét állapota

"Csinálj dolgokat, amit soha" - mondta, mert hogy Ő most falatmászik és hogy az milyen jó. Ideig-óráig ez is eltart majd, mint a többi dolog... Mint pl. én is... "Próbálj élni. Neked is sikerülni fog". Kedves :) Erre mondják hogy a sors fintora meg hogy nicsak ki beszél... Mondjuk azt nem értem, miért kellene olyat csinálnom, mint soha. Nem korlátozott soha senki semmiben és szerintem én se mást... De egyébként megfogadom a tanácsot és augusztusban szétbulizom magam. Ilyet még úgy se csináltam soha...

Más: most kicsit szellőztetem az agyam. Egyelőre elég a filozófiával és vallással foglalkozó könyvekből. Kicsit megcsömörlöttem, emészteni kell. Addig más jellegű dolgokat olvasok. Konkrétan szépirodalmat... Lams és Taptarap is ajánlotta (egymástól teljesen függetlenül) Paulo Coelho könyveit. Ma bementem a Libribe vásárolni, eredetileg tőle akartam könyveket venni, de aztán elcsábultam. Ott álltam egyik kézben Coelho, a másikban Garcia Márquez és még egy csomó minden lett volna, de manapság olyan drágák a könyvek, hogy meg kellett fontolnom a döntésemet... Így kb. 1 óra válogatás és olvasgatás után a következők mellett döntöttem:

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni

"A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan: barátok, szeretők, család, állás, valaminek mégis a hiányát érzi. Ezért egy reggel úgy dönt: megöli magát. Bevesz egy maréknyi altatót... Egy idegklinikán tér magához, és az orvos közli vele: csupán napjai vannak hátra. Ezekben a napokban a lány új barátokra talál, új vonásokat, új vágyakat fedez föl magában. Rájön, nem könnyű eldönteni, hogy ki a "normális" és ki az "őrült", hogy rajtunk múlik, milyen életet élünk..."

Albert Györgyi - Miért pont én?

Aki tudja ki Albert Györgyi, képben van, tudja mi van most vele, az nagyjából tudja azt is, hogy mi ez a könyv. Kb. 25 oldalt olvastam belőle, nagyon tetszik. Jól is ír, teljesen öszintén és hitelesen és azzal a szándékkal, hogy saját tapasztalataival segítsen másokon. Sokat fogok belőle idézni azt hiszem, de ha tehetitek vegyétek meg Ti is. Szerintem megéri az árát és remélhetőleg Györgyinek is jut belőle. Megérdemli, bár azt hiszem a szeretetre és az elismerésre sokkal nagyobb szüksége lenne... :(

Roby | 1:13 |

Tabuk nélkül

Ma reggel láttam egy olyan nőt a buszon, akiről semmi más nem jutott az eszembe, konkrétan csak "az"... Persze lehet másra nem így hatott volna, kinek a pap, kinek a papné... Van kinek erről, van kinek arról jutnak eszébe hasonlók, van akinek meg mindenkiről és mindenkiről csak "az" :) Én mindenesetre nem vagyok ez a tipus, de tény, én is férfiből vagyok... Szóval nem akarok álszenteskedni... A lényeg, hogy rendesen átgondoltam a lehetőségeket, mondjuk úgy variációkat... :D Közben azon gondolkodtam, miért jó egy nőnek, ha érzi vagy tudja (tudja?), hogy éppen ilyeneket gondolnak róla? Mert az biztos jól esik nekik, ha megnézik őket (önbizalom szarság), de nem tudom mennyit sejtenek abból, mi van ilyenkor 1 férfi fejében... Mert ma nekem is minden volt, csak az nem, hogy "fú de csinos, helyes, aranyos" meg, hogy "mennyire megszeretgetném a lelkét". Valami teljesen más... :) Ezt mondjuk ösztönállat barátom, Csokker szavaival tudnám csak érzékeltetni, ld. "és utoljára a csajok" kezdetű bekezdést. Hozzáteszem, nekem még nincs is különösebb pervezitásom, teljesen szokványos, egészséges igényeim vannak, szóval nem is vagyok mérvadó. Ennek tükrében, képzeljétek el, mi lehet egyesek fejében... Segítségül figyelmetekbe ajánlom a goldengate aktuális szavazását:

Extrém szex: mit próbálnál ki legszívesebben?

Nem vonz a téma egyáltalán ... 3881 szavazat, 26.6%
Punci / anál tágítás ... 3809 szavazat, 26.1%
A csajod vibrit nyom a seggedbe szopás közben ... 2219 szavazat, 15.2%
Kötözés ... 1666 szavazat, 11.4%
Fetish (harisnya) szex ... 1307 szavazat, 8.98%
Pisi szex ... 1232 szavazat, 8.46%
Szado-mazo ... 359 szavazat, 2.47%
Csipeszek / tűk ... 89 szavazat, 0.61%

Szóval az ilyen nő ne csodálkozzon, hogy mikor segítő kezek vagy ölelő karok után kapkod, lépten-nyomon valami más "merev test" kerül a kezébe...

Ismerek olyan nőt is, akiről konkrétan tudom, hogy zavarja, ha megnézik vagy beszólnak neki, akinek nem feltétlenül okoz örömet, ha utánafütyülnek az utcán vagy rádudálnak egy autóból. Annak ellenére van ez így, hogy nem frigid és nem is prüd. Egyszerűen csak annak akar feltűnni, kitárulkozni, stb akit szeret, másnak nem. Asszem ez lenne a normális és lehet, hogy nem leszek túlságosan népszerű ezek után, de úgy gondolom valahol itt dől el az, hogy eredendően ki mekkora "kurva"... A másik dolog, amiről ma gondolkoztam, a tisztességes, értelmes, intelligens nő vélelme... Az ártatlanság vélelme mintájára persze :) Valahogy úgy szólna, hogy egy nő mindaddig tisztának, tisztességesnek tekinthető és és tiszteletre méltóan kezelendő, míg hülye picsasága nem nyer bizonyítást...

Visszatérve az első bekezdésben írottakra... Azt kell, hogy mondjam, büszke vagyok magamra. Sokan nem értették, hogy bírtam ki az utóbbi időszakot. I mean: önmegtartóztatás. Tény, hogy érzelmileg sem volt kis teljesítmény, de inkább a testi részére gondolok... "Mosmá nekem ebből vészesen elegem lenne, én bolyhosra verném a f***omat, az meg annyira nem jó" - 1 vélemény a sok közül... Mert mikor úgy fekszel valaki mellett, hogy összebújtok és/vagy kéz a kézben alszotok el, nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy ne verj sátrat a másik hátán... Mint tudjuk Stanley önálló életet él, nekem mégis sikerült uralkodnom rajta/magamon és ez nem kis teljesítmény. Most minden viccet félretéve!

Át kellett kapcsolni odafent...

Roby | 23:36 |

"Mást lát az Én és más van benne"

"Minden egyes alkalommal, amikor Istenre terelődött a szó, a Mester nagyon hangsúlyozta, hogy Istent emberi gondolattal képtelenség megragadni. Az Isten Misztérium, és ezért bármit is mondjunk Istenről, azt nem róla mondjuk, hanem a róla kialakított elképzelésünkről. A tanítványok igazából mindaddig nem értették meg, hogy mit takar ez a gondolat, amíg a Mester egy napon meg nem mutatta nekik.

- Valótlan azt állítani, hogy Isten teremtette a viágot, vagy azt, hogy Isten szeret bennünket, és hogy Isten csodálatos, mert Istenről semmit sem mondhatunk. A pontosság kedvéért inkább azt mondjuk: a Mi Isten-elképzelésünk teremtette a világot, a Mi Isten-fogalmunk szeret bennünket, s a Mi Isten fogalmunk csodálatos.
- Ha ez igaz, akkor el kell hagynunk minden olyan fogalmat, amely az istenivel kapcsolatos.
- Nem kellene elhagynod a bálványaidat, ha nem teremtetted volna meg őket - mondta a Mester"

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy most nem Istenről akartam beszélni. Inkább úgy általánosságban a bálványokról és a bennük való csalódásainkról. Volt már itt szó kivetítésről korábban. Azzal hogy kivetítessz valakire valamit, tulajdonképpen teremtessz. Épp úgy mint Istent, csak éppen mást: barátot, társat, akármit. Hiába beszélünk vagy gondolkodunk róla, próbálunk józanul, tudatosan irányítani valamit, akarva-akaratlanul belecsúszunk ebbe a hibába (?). Mert kivetítünk mind. Én is, Te is, Ő is és mindaddig azt látjuk, amit akarunk, míg valami nagyon nagy fordulat nem történik és az elképzelésünk adott dologról vagy személyről nem ütközik a valósággal... A bizalom is pont ilyen dolog. Benned születik meg és Te táplálod azzal, hogy bízni akarsz. Ha kellően vak vagy, akkor még teljesen független is lehet attól a személytől. Mert gondolj bele, mikor csalódsz valakiben, tényleg benne csalódsz? Hiszen semmi különlegeset nem csinált az illető, mint aszerint cselekedett, ami neki "belefér" azaz elfogadható erkölcsileg vagy akármi... Amit megtehetett korábban is és megfog máskor is (nem feltétlenül megcsalásra gondolok), mert Ő ilyen és kész. Azt mondod megbotlás? Kísértés? Én akkor azt mondom, ez emberi gyengeség. Emberünk gyenge és kész. Tudom a "képen" nem volt ilyen. "Hittem benne"  Na erről beszélek!

Aztán előfordul az is, hogy miután csúnyán pofáraestél, még mindig annyira erős a hited és a ragaszkodásod, hogy nem azt, hanem a valóságot, a tényeket kérdőjelezed meg ("de az nem lehet") vagy ha el is fogadod azt, magyarázatot keresel rá ("hogyan és miért?"). Miért ne?

Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Úgy kell neked, hülye lúzer :) Nem azzal van a baj, hogy megcsalt (ez benne volt a pakliban kezdettől fogva), hanem hogy hitted, hogy nem fog. Egyébként bizonyítandó, mennyire így van ez az egész, fordítsuk meg a helyzetet. Mert van olyan, hogy bizalmunk és hitünk tárgya változatlan (értsd: nem okoz csalódást), mi mégis meggyőzzük magunkat arról, hogy már nem ilyen vagy olyan ez az egész. "Tudatalattid csodálatos hatalma..." Azt mondod megváltozott? Ugyan, csak kezded meglátni az igazi énjét. Innentől 2 dolgot tehetsz: vagy el tudod fogadni és ilyennek szeretni vagy nem. Ezt már rádbízom. Rengeteg fehér vászonember rohangál az utcán, film meg van a gépben elég, vetíts!

Szóval én is elkezdtem kianalizálni magamat és az érzéseimet, aztán jött Trent Reznor és azt üvöltötte a fülembe, hogy "There is no you / There is only me" és akkor megvilágosodtam:

I think maybe it's because you never were really real to begin with
I just made you up to hurt myself
And it worked.
Yes it did!

Roby | 1:11 |

Nothing but psychology

Tegnap olyan fél6-6 tájban eléggé készen voltam, de most már jobb. Sok mindent és mindenkit nem értek, de valszeg ők se magukat. A helyzet kb. az, hogy rengeteg skizofrén ember rohangál a világban és ezek meghülyítik azt a kevés számú normálist is, akinek még maradt némi józan esze, lelkileg tartotta magát és tudta, hová tart és mit akar... Egyszer Kisdobossal beszélgettünk erről és akkor felhoztam a viccet is, mikor a faszi a forgalommal szemben vezet az autópályán és bemondják a rádióban is... Arra gondolok, néha nehéz megállapítani, ki a hülye és ki a helikopter :D Egyébként ma megint irtam egy levelet és megint nem küldtem el a címzetnek. Olyan dilemmáim vannak, amelyek simán megérnének egy-egy külön bejegyzést is. Úgy értem, mindenkitől elvonatkoztatva, megvizsgálva bizonyos szituációkat, Te mit tennél? - feltenni a kérdést. Pl. szólsz-e, ha valakinek fikás az orra vagy félve attól, hogy megsérted, inkább hagyod, hogy megszégyenüljön mások előtt is? - átvitt értelemben persze... Aenimával mindig arra jutunk, hogy minden pszichológia. Minden analizálható és megmagyarázható, saját viselkedésünk is persze... Múltkor jól elröhögcséltünk valamin, aztán megállapítottuk, hogy valszeg ugyanígy viselkednénk benne mi is. Kívülről egyrészt átlátható, másrészt vicces, de ha benne vagy, akkor véresen komoly és közben kibaszottul szánalmas (mármint a résztvevő felek viselkedése). Egyébként felvetődött az is, hogy én rá akarom erőszakolni a nézeteimet, gondolataimat valakire... Az ilyen dolgok miatt, nem merek már leírni itt sem olyan dolgokat, ami mellesleg idézet, tehát mégcsak nem is én fogalmaztam meg... Most pl. egy Popper Péter / Csernus Imi részletet tettem félre, elesett nők - megváltók - keresztrefeszítés témában. Embernek születtünk, nem struccnak, face the truth! Mellesleg ma megirtam a tizen akárhányadik levelet is, ami aztán megint a piszkozatok között landolt... "Nem az elso, amit az utóbbi hetekben írtam, de talán az utolsó, mert hogy ezt el is küldöm." Lolka mi? Shame on me :|

X: De lehet ezzel megint kavarsz vmit...
Roby: Gondolod?
X: Mert ő máshogyan látja és meg akarja majd cáfolni a dolgokat
Roby: Jaj de utálom ezt... De elhiszed hogy nem akarok választ?
X: El, de akkor el se küldd. Magadnak megfogalmaztad...
Roby: :(
X: Nézd azt csinálsz amit akarsz... Akkor küldd el, mert jobban fogod érezni magad. De úgyis jön rá válasz szerintem.
Roby: Na ez egy baromi rossz magyarázat ám! Y is mindig ezt mondja, hogy ha jobban érzem magam akkor... Ez hülyeség.
X: Hát de mi másért csinálnád? Én magamból indulok ki. Csak azért csinálnám, hogy a lelkibékém helyreálljon.
Roby: Picsbe.

Na ilyen, amikor mattot kapok :) Tessék megjegyezni, nem lehetetlen!

"Most inkább lenyeltem a "mérgemet" (ami nem biztos hogy jó nekem), nem mondtam el, hogy mikor-mi volt a baj az általad mondott vagy tett dolgokkal (ami nem biztos, hogy jó neked) és hiszel, amit hiszel, amiket mind meg tudnék cáfolni, de most nem teszem. Nem teszem, mert nem akarok több vitát. Ahogy irtam is korábban, ha neked könnyebb úgy feldolgozni a történteket, meg semlegesíteni magadat tőlem, hogy meggyőzöd magad ezekről, akkor rendben, leszek én a mumus."

Most kaja, aztán készülődés Efott-ra! Tegnap este felhívott Taptarap, hogy ők is jönnek és lehet lent marad(nak) szombaton is. Yo sokan leszünk ismerős arcok. Csak aztán az idő is legyen yo (copyright by avie).

Roby | 13:41 |

Mai hallgatnivaló

Ákos - Gyilkos ezüstgolyó

Roby | 10:11 |

Kowa interjú (részlet)

- A borítón van egy csillag, abban meg egy érdekes jel. Mi az?

- Ez az Om jel, ami tulajdonképpen Istennek az írott inkarnációja. Egyébként végig a lemezen, nem titkoltan, róla szólnak a dalok, alapvetően ebben az erdeklődési körben mozognak a szövegek és a mondandók. Az más kérdés, hogy a mi aspektusunkból. Nem akarjuk magunkat becsapni, zsiványok vagyunk, a világnak a dialektikus materialista rétegéhez tartozunk, de az életem legfőbb célja: Isten elérése. Ennek sok nehézsége van, amibe nem érdemes annyira belemenni. A lényeg az, hogy a szövegek általában ebben a témában iródnak. Hogy átvitt értelemben, burkoltan fogalmazva és populárisan, az más kérdés. Ez direkt van, mert nem akarom, hogy dogmatikus legyen, vagy bármit rákényszerítsen a hallgatóra.

- Azt mondod, hogy számodra a legfontosabb dolog az életben Isten, mert nincs más. Karácsonykor született meg a fiad.

- Minden Istenen belül van. Megpróbálom őt is úgy nézni, hogy ő sem az enyém, mint ahogy a testem sem az enyém. Ahhoz, hogy túlzott és nagyon erős ragaszkodás ne épüljön ki, ezt a látásmódot gyakorolni kell napról napra, pillanatról pillanatra. A jelenlegi pillanatban ez tényleg csak kísérletezés, mert ettől függetlenül igen erős ragaszkodásom van és sajátomnak tekintem, de mondom, a cél az más. Ez nem szül bennem kettősséget vagy frusztrációt, amitől szarul érezném magam a világban, de ha már egyszer az ember kapcsolatba kerül a lényeggel, a legfőbb dolgokkal, instrukciókkal, akkor megpróbal tényleg aszerint élni.
 
- Az törvényszerű, hogy aki megjárja a rock and roll életforma minden poklát, az a kiutat a vallásban találja meg?

- A saját esetemről tudok beszélni. Némi összefüggés persze biztos van. Szerintem az a lényeg, hogyan néz az ember az önpusztítással szembe. Van, akinek ez teljesen megfelel, végigcsinálja minden kérdés nélkül, akár bele is hal. Aztán vannak olyanok, mint például én is, akiben ez elég erős ellenérzést szül önmagával szemben. Én a vallással nem akkor találkoztam, amikor mélyponton voltam, nekem a vallás nem kapaszkodó volt. Egyedül, némi érzelmi segítséggel oldottam meg aaa... problémáimat. Sokat járattam az agyamat, mert nem felelt meg a helyzet, amibe kerültem. Közben a filozófia és a vallás iránti érdeklődésem egyre nagyobb mértéket öltött. Korábban elég erős ateizmusról beszélhettünk az én esetemben, aztán mégis valahogyan a filozófián keresztül belecsúsztam a vallásokba is. Amikor már egészen konkrétan elkezdtem foglalkozni a vallással, akkor már nem voltak olyan jellegű problémáim, amilyenekkel korábban küzdöttem. Az viszont elképzelhető, hogy meg kellett járnom a poklot ahhoz, hogy ennyire aktívan kezdjek érdeklődni a védikus tanítások iránt.

(forrás: http://kowalskymegavega.hu/media/200507-wan2.htm)

Roby | 21:32 |

Bukás / For The Love of God

"Mint a legtöbben, én sem adhatok számot túl sok szeretetről, kivéve az otthonomat. Ha sétálunk, látom a feleségem arcát az enyém mellett, s reggelente gyakran csodálkozom, milyen elmondhatatlan szeretetet kelt bennem ez a látvány, valami sokkal finomabbat annál, mint amit szavakba lehetne önteni. De az ágyam mellett ott az újság, amelyet esténként elalvás előtt olvasok, benne mindazzal a gyűlölettel, amelyet csak el lehet képzelni. Minden oldalon a szeretet katasztrofális bukásával szembesülök. Vannak személyes bukások, mint a válások döbbenetesen magas száma, a pereskedések és a társadalmi elkeseredettség, amellyel megtanulunk együtt élni. És vannak közbukások, mint a háborúk, az utcai bűnözés és az elnyomás, amelynek elkerüléséért valamennyien imádkozunk"

...és most jobb klikk ide, majd a cél mentése... Ha lejött, szépen végig(!)nézed és elgondolkodol :)

Köszönet Zeusznak a tárhelyért!

Roby | 0:40 |

Update

Mivel annyira ráérek és egész héten nem írtam szinte, ezért elmesélem a hetemet.

Szóval hétfőn elkezdődött a második munkahét. Az igazság az, hogy pont jókor jött a munkakezdés, mert most befordultam volna csúnyán. Nem vagyok híve a problémák elkendőzésének, meg a menekülésnek, de most jól jött, hogy valami elvonta a figyelmem és az energiámat. Ami még marad ezekből a nap végére, azt meg lefutom. Kb. 2 hete járok futni esténként, tegnap végre sikerült úgy lefutni a távot, hogy nem kellett megállnom pihenni. Siker! :)

Mint aki magányos úton halad
- A szíve fél, remeg -
s ha hátratekint, szaladni kezd
s többé nem állana meg,
mert tudja: mögötte iszonyatos
ördög fut és liheg

Na szóval húztam az igát kedden is, mikor jött egy sms Taptaraptól, hogy van-e programom mára és ha nincs szeretnék-e? Azt tudni kell, hogy még lógok neki egy mozival, amit elég régóta húzunk, ugyanis a tanulmányai + a meló miatt nem tudtunk olyan időt találni, ami mindkettőnknek jó lett volna. Mivel csak ilyen spontán módon működhet a találka (meg egyébként is társaságra, programra vágytam), igent mondtam. Aztán mégse mozi lett belőle, inkább beültünk valahova, megettünk 1-1 fagyikelyhet és megbeszéltük az élet dolgait.

Másnap éjjel Teréz atyaként fogadtam a hozzám "érkezőket". Bár éjfélkor már feküdni készültem, ekkor jött X ("veled akarok beszélni és sokat"), aki A-val kapcsolatos kétségeit panaszolta el, majd jött Y ("most Te leszel a szemetes, én a szemét"), aki elmesélte, hogy jól megvannak B-vel, de bejött a képbe C és nem tudja mi ez...

Roby: Olyan, amit szeretnénk 1 dolog... Olyan, ami hasonlít ahhoz amit szeretnénk vagy nagyjából megfelel, az lehet realitás és örülni kell neki, ha már részben teljesült... Mert sokszor olyan van, amilyet nem szeretnénk... vagy semmilyen sincs. Neked a 2-ik kategória jutott azt hiszem és mint ilyennek, örülni kell, mert kölcsönösen igy vagytok egymással, elfogadjátok, megértitek és szeretitek egymást.
Y: igen tudom... ámen
Roby: Akiről pedig azt hiszed, hogy AZ lenne vagy lehetne, az sem az, hidd el. Senki se tökéletes, hogy "olyan" legyen és Te sem.
Roby: na de most már megyek aludni tényleg...
Y: szia és köszi, segítettél ám
Roby: nincs mit, szivesen máskor is, csak emberibb időben :D

Szóval kb. hajnali 2-kor az elnézésüket kértem és mentem volna aludni (koránkelés sucks), mikor megérkezett Z, aki elmesélte, hogy "ma" lesz a nagy virágküldő akció, azaz 24 szál rózsa megy majd futárral D-nek (mellesleg én lennék az ötletgazda) majd megkérdezte (ismétlem, hajnali 2kor): "Most állok neki valami szép verset írni, nem tudsz valami helyet?"  Nem, én most megyek aludni, bocs :D

Pénteken lementem Zp-be megnézni a Haelo-t. Tudtam hogy lent lesz Csííí és Kisdobos is, de felhívtam Bazsit is, hátha van kedve. Volt. Odafele menet igazoltattak a rendőrök a Blahán. Ilyen se volt még soha (legutóbb ugyanis kérdés nélkül bevittek és elvertek). Nem bírtam röhögés nélkül. Én, mint bűnöző alkat... Igaz, ha korábban (hosszúhajjal) skinheadnek néztek, akkor most lehettem volna drogdealer vagy strici is... :) A személyi elvétele után odaállítottak az egyik oszlophoz és rendesen megmotoztak. Alig volt ám megalázó, ahogy jöttek-mentek az emberek körülöttünk, ezek meg felhúzogatták a polómat, hátha oda van ragasztva fél kiló heroin a mellkasomra... Miután kipakoltatta az összes zsebemet, egyenként belenyúlkált az összesbe. Mikor az első pici zsebben egy újjal kotorászva megtalálta a 2 szem rágót, akkor felcsillant a szeme ("a nagy kapás"), de csalódást kellett okoznom neki... Szóvá is tettem: "ez csak egy hasisnak tűnő tárgy" :D A végén még elkérte a mobilomat, hogy szeretné megnézni. Na az baszna be, gondoltam. Mi a fasz közöd van hozzá??? Aztán csak annyi történt, hogy kinyitotta a flipet, hátha lapul ott egy bélyeg, majd visszaadta. Köcsög! Na de a lényeg, hogy "őrzik" a "rendet" és ez "jó"... Az már más kérdés, hogy az aluljáró televolt cigánnyal, meg csövessel, miközben egy Tomcat vagy akárki oda-vissza mászkálhat a Lánchídon...

A koncert egyébként nem volt rossz, de olyan nagyon jó sem. Inkább a hangzással volt problémám, a számok egész jók lennének, ha nem lenne picit 1 kaptafa. A before the storm mondjuk egy kurvajó kis nóta szerintem. Igaz nem sok eredeti van bennük, de legalább jól csinálják. Koncert után megvártuk, míg megérkeznek Kisdobosért (nem akartuk egyedülhagyni). Végigsétáltuk a budai "plázst", aztán vissza, ott búcsú könnyes szemmel és mindenki haza :D

Hétvége: ld. előző post... Szerencsére már nincs belőle sok. Nem sokára megyek futni, aztán el is ájulok és kezdődik minden előről... "cause it goes on and on and on and on..."

Jövőhét? Meló. Aztán találka Lamssal, meg elvileg 1 spontán mozi Tappal, pénteken (szombaton?) pedig valószínüleg Efott Bazsiékkal... Más egyelőre nincs, bár kaptam egy mailt még pénteken: "Jó lenne ha azon a hétvégén tudnánk talizni, mert tanácsot kellene Tőled kérnem..." - E. Hát megpróbálok majd ennek is megfelelni, ha másképp nem megy, akkor vasárnap. Legalább egy tartalmas hét lesz, de azért a műsorváltozás jogát fenntartom... :)

Apropó, kaptam sms-t a múltkori raftingos társaságtól, lehet ebből is lesz valami (vagy a konkurencánál), de inkább csak augusztus - szeptember magasságában. Addig pénzt kell rá keresni... Egyébként elgondolkoztam azon is, hogy albérletbe megyek. Amennyit haza kell adnom, abból simán megtehetném, pláne ha társbérletről lenne szó... Találtam is ilyet most, havi 45-ért (rezsivel együtt), a belvárosban, egy teljesen korrekt kecóban. Szóval meggondolandó...

Tulajdonképpen ne haragudj meg rám
Tulajdonképpen ez nem az én hibám
Tulajdonképpen bocs, hogy zavarlak
A magánéletemmel untatlak, untatlak

Tulajdonképpen kösz, hogy meghallgatod
Tulajdonképpen én is ember vagyok
Tulajdonképpen nyomja a lelkemet
Megtisztel, hogy megoszthatom veled

Roby | 20:08 |

Weak-ends

From: Roby <roby@...>
Date: Wednesday, April 21, 2004, 12:56:08 PM
Subject: naplo
Attachment: szombat_reggeli_gondolatok.txt

Amit igertem tegnap... Érdekes, hogy március 20-án írtam, most április 21 van... "miért vagyok ma jól?"

==============================================================

Date: Wednesday, April 21, 2004, 1:19:02 PM
Subject: Re: naplo

Ugyanezt gondoltam én is, és annyira utáltam a hétvégéket, hogy már pénteken azt kívántam, bár hétfő lenne, és örömmel mentem munkába. És tényleg az volt, hogy túlórázik szívesen az ember, csak teljen az idő, és érjen haza, akkor tus-kaja és dőlés az ágyba. Csak az volt elkeserítő benne, hogy sokszor arra gondoltam: így telik majd el jó pár év, így élem le a fiatalságom?

Milyen fura így visszaolvasni, ugye? És milyen gyorsan változnak a dolgok? És írod is, hogy talán "direkt" vannak így a dolgok, és talán "vársz valamire/valakire" :-)

==============================================================

Date: Wednesday, April 21, 2004, 1:25:45 PM
Subject: Re[2]: naplo

Fura, de szerintem nagyon fontos, hogy az ember emlékezzen ezekre és tudja milyen érzés.

==============================================================

Date: Wednesday, April 21, 2004, 1:44:12 PM
Subject: Re[3]: naplo

Igen, és soha ne felejtse el, hogy milyen volt, és így ne hagyja, hogy más ezt érezze bármikor is.

Roby | 7:41 |