Lefikkantva

Kicsit csalódtam az Audioslave-ben. Nem rossz az új lemez, de sajnos a színvonal nem egységes. Van nóta, ami telitalálat és van, ami dögunalom. Első hallgatásra a 12 számos anyagot 11-ig bírtam, aztán kikapcs. Ezzel szemben az utóbbi 4 napban kizárólag Panic Channelt hallgattam, ami átlagosan 3 végighallgatást jelentett / nap (utazás közben). Azt hiszem, ez magáért beszél...

Most viszont itt van Ricsi és az Into the black: As the title indicates, Richie Kotzen finds himself in a dark mode. All of “Into the Black”s ten songs are mid tempo songs with a moody feel. The lyrics are harsh and deals with breaking up. I do believe Richie writes from a personal view and “Into the Black” is probably his shape of therapy in dealing with his personal stuff.

Roby | 23:14 |

Igen!

Roby | 23:22 |

Celebrations

Na szal, megint öregebb lettem egy évvel. Ezt most nem azért mondom, hogy..., csupán tény. Azért sem írtam róla akkor, mert annak a napnak volt 1 fontosabb, szomorúbb apropója, amit a szerencsétlen egybeesésnek köszönhetően sohasem fogok már elfelejteni...

Természetesen fel lettem köszöntve, plusz érdekesség, hogy általában 1 tortát se kapok, most meg 2 is volt, ráadásul mindkettő csokis :) Fogalmam sincs, hogy a szeretteim honnan szedték, hogy én a csokira gerjedek (mert nem kifejezetten), de persze örültem neki, 1. mert gesztusnak szép, 2. mert az édesség az édesség és én az olyantot - színre, ízre, fajtára való tekintet nélkül - szeretem :D Az egyik tortát Évitől kaptam (ld. kép), rajta az a "medvecukor" egy spirál, ami egyébként az üdvözlőkártyán és az ajándékán is visszaköszönt és amely szimbólum - aki az ismer, az tudja - jelentéssel bír az életemben...

Egyébként semmi köze nincs a Black Out spiráljához, de ha már itt tartunk, akkor azt is elmesélem, hogy szombaton voltunk Csányi Szabi templomi esküvőjén, ami meg szép volt. Elég friss élményeim vannak esküvővel kapcsolatosan, úgyhogy volt viszonyítási alap és azt kell mondjam, ez jobban tetszett. Igaz a papból nem sokat hallottam (nagy templom, zéró hangosítás), de amít sikerült, az rendben volt. Szerencsére nem nyújtották hosszúra, kb. fél óra alatt lezavarták az egészet, mégsem volt személytelen. Mondjuk azt nem értem, hogy vadidegen mamókák miért sétálnak be ilyenkor és foglalják el a helyeket? Nincs jobb dolguk?

Utána kajálás a Móriczon a mekiben, ahol leálltam vitatkozni egy családdal, mert beálltak elénk. Mivel a frissen szolizott macsó apuka (aki mellesleg 1 fejjel magasabb volt nálam, meg vállasabb is) nem reagált, végül az anyuka (napszemü + rúzs vastagon) kért elnézést tőlem, hivatkozva a gyermekük éhségére, mielőtt még - aszongya: "végleg elátkoznám" őket... :) Remélem a kislányuk tanult a szituból, ha már a szülőket nem tanították meg arra, hogy mit illik és mit nem...

A nap a Ház a tónál c. filmmel (Tomcat ajánlásával), majd otthon a Mystery Train dvd-vel zárult, amit még a melóhelyről hoztam el és fogalmam se volt róla, hogy micsoda. Mindenesetre - így utólag - nem ajánlom! :)

Roby | 12:30 |

Mindent a fülnek!

 

Nem tudom, mi többet kéne elmondanom egy olyan zenekarról, aminek a 3/4-ét ex-Jane's Addiction tagok képezik. Ezek az arcok (pláne így együtt) garancia arra, hogy az általuk játszott zene nem lehet szar, sőt! A poztív előítélet tehát teljesen jogos, nem is okoztak csalódást. A zenekar myspace oldalán 4 számot meghallgathattok, +megnézhettek egy bemutatkozó videót és az első klipet is. Ha pedig a teljes nagylemez anyagát hallgatod, ugorj a Listen c. dalra és gondolkodj el Te is azon, hogy a magyar zenei élet 90%-a nyugodtan elmehetne autót mosni, füvet nyírni, kutyát sétáltatni, mert nem képesek egy ennyire egyszerű, mondhatni primitív, ám mégis nagybetűs DAL-t írni...

Roby | 19:13 |

Rókabőr

Napjaink: kutatócsoport vizsgálja a titanic roncsait, mikor megtalálják dicapriot jégbe fagyva. Kiemelik, hazaviszik, felengedik, felélesztik, aztán csórikám megszökik, a rossz bácsik üldözik, ő pedig nem találja helyét az új világban... Nem viccelek! :)

(köszi a linkért Kisdobosnak!)

Roby | 12:26 |

In Memoriam Dav

Pontosan 1 éve, hogy Dav itt hagyott minket. Azóta nem múlik el hét, hogy ne jutna az eszembe :( Emlékezzünk most rá, egy emberre a jók táborából:

http://dav.cbr-club.hu/videok/Dav-Dia.wmv

Roby | 11:11 |

Logisztikai problémák

Van 6db használatban-lévő vincseszterem (1 géphez): 1x15Gb, 2x40Gb, 2x80Gb, 1x160Gb. Ebből szeretném most kidobni a 15-öst, amin a rendszer van, ugyanis haldoklik. A probléma a következő: nagyjából mind fullos, viszont nekem fel kéne szabadítanom egyet (mondjuk egy 40-est), hogy arról bootolhasson a gép. Hogy hogyan rakok be egyszerre 5db hd-t, úgy hogy mindent lássa - nem tudom. Meg ugye valamiről fel is kéne bootolni addig, amíg összemásolgatom a dolgokat... Now that's what i call: szopás.

Roby | 12:19 |

Kiéhezve 

A csütörtököt, pénteket, illetve szombat reggelt Káptalanfüreden töltöttük Évi családjával és barátaival. A csütörtök este egész jól sikerült, bár az allergiám olyan szinten elhatalmasodott rajtam, hogy már-már influenzás tüneteket produlkált, pl. torok- és fülfájás. Emellé persze még ittam is - ha lúd, legyen kövér alapon -, aminek köszönhetően elég rendesen bekómáztam...

Másnap kb. 11-kor keltünk, aperitívként bedobtam egy saridont, reggeli után pedig visszafeküdtem és aludtam még 1-ig. Délután döglés a strandon (a vízhez speciel nem volt ingerenciám), kora este pedig átugrottunk fagyizni Füredre. Ez alatt az idő alatt, a társaság otthon maradt része kitalálta, hogy felmossák a tornácot. Ez idáig rendben is van, ám a felmosóvizet sikerült úgy kiönteni a wc-be, hogy ment vele a beakasztott illatosító is. Ezt persze csak később következtettük ki... A kitartóbbak hajnali fél 1-ig próbálkoztak a dugulás megszűntetésével, pl. a kerti locsolócső lefolyóba történő lenyomásával + erős vízsugárral, stb - sikertelenül. Előfordul az ilyesmi, nem is okozott volna komolyabb problémákat, hiszen az ember (back to the nature) a könnyű dolgokat elvégzi a kertben is... Csak hát, szóval... Egész éjjel fostunk, az az igazság :D Mikor máskor? Érted :))) Igazi busójárás volt, hol paralel, hol felváltva, csak a stafétabot átadása hiányzott... :)) Így utólag vicces, meg biztos emlékezetes marad, de azt a szenvedést nem kívánom senkinek.

Reggelre nagyjából rendbe jöttünk és azt is sikerül megfejteni, hogy nagy valószínűséggel a töltött paprika bánt el velünk... Ám nekünk hamarosan indult a vonatunk, így a biztosnág kedvéért inkább étlen és szomjan tettük meg az utat hazáig...

Évivel az egész napi fogyasztásunk 2-2 virsli volt, így mentünk az esti Toto koncertre is, ami lehet már eleve rossz indítás volt, hiszen éhesen szórakozni nem szerencsés dolog... Ami a Toto-t illeti, nem szartam be tőle (még szerencse :)) - se alatta, se miatta. Mást vártam, többet, jobbat - nem tudom, pedig nagyon vártam. Tesóm szerint jó volt, másokkal beszélgetve viszont arra a jutottunk, hogy ez egy kb. 70%-os buli volt (a Toto-hoz mérten persze, ami más zenekar teljesítményét tekitve lehetett akár 150-200% is, a hangszeres tudást, a profizmust, stb tekintve. Lehet, túl nagy volt feléjük az elvárás, mindenesetre más programot vártam és nem féligjátszott dalokat és hosszú-unalmas hanszeres szólókat... Szerencsére volt a Caught in the balance, ami a kedvenc Toto számom, ez némileg kárpótolt, de még így is azt tudom mondani (bármilyen hihetetlen is): az év koncertje Billy Idol-é volt (legalábbis idáig).

Roby | 14:12 |

Le-

ugrunk a balatonhoz, szombaton jövünk. Addig gyúrjatok Toto-ra! ;)))

Roby | 11:34 |

Utózönge

Na ezt még bemásolom nektek, mert tökre örülök neki, hogy másnak is tetszett:

"Utolsó nap, gondoltam nyögvenyelős lesz ez már, fáradt vagyok, tán kötelességjellegű is, aztán mégsem. Sikerült 5re kiérni, bár a világzenéig, és Palya Beáig nem jutottam el, de kezdek belenyugodni, hogy én már tényleg rocker maradok örökre. A Nagyszínpadig viszont családias az út tűz a nap, emberek fetrengenek a homokban, strandhangulat minden. A Living Colour első száma közben érek oda, és kib*ott jó, még egy bloggertársnak köszönhetően találta rájuk pár hónapja, és hamar tudtam, hogy ezt a koncertet mindenképpen akarom, csak kapkodom a fejem, közben mellettem, egy általam mélyen tisztelt doboskolléga b*zmegezik, Te! ez a csávó, ez az a csávó a King's X-ből! és tényleg (Doug Pinnick). Igaziból az egész koncert leírhatatlan, nekem természetesen a basszigtáros (Doug Wimbish) a kedvencem, volt egy olyan szólója aminek az elején fel se fogtam hogy ez egy bassz szóló. Mindeközben ráadásként olyan színpadi mozgást produkálvt hogy ihajj, és igen szeretik a közönséget, legalábbis érzem, hogy ez nem az az unott csináljunk valamit mint a tegnapi Placebo, mondjuk itt aztán muzsikálni is tudni kell" - zengzede

Roby | 0:41 |

Little bit of soul 

Nem tudom objektíven (objektívan?) megítélni a tegnapi LC koncertet, ugyanis elfogult vagyok. Mind2 zenekar a kedvencemnek számít, így aztán... Mikor először meghallottam, hogy az LC játszani fog a szigeten, örültem. Mikor kiderült hogy Doug-gal, akkor mégjobban. Ez kétségtelenül egy rock-történeti esemény, persze csak bizonyos körökben... Olvasgatva kinti LC és KX message boardokat, rengetegen irigykedtek azért, hogy mi európaiak ilyet láthatunk, a 2 zenekar rajongótábora ugyanis fedi egymást (legalábbis részben).

Ami azt illeti, tegnap én már úgy voltam vele: "hurrá, itt van Pinnick, a Living Colour pedig játszik neki a háttérben". Egyszerűen szeretem azt az embert és mérhetetlenül tisztelem! Sejtettem, hogy Corey-t nem tudja majd 100%-osan pótolni (Corey hangja sokkal erősebb, Doug-éban viszont sokkal több az érzelem), de a lényével kitöltötte a hiányzó "teret". Közben egyébként azon is gondolkodtam, ki az Isten helyettesíthetett volna még? Senki! Egyetlen ember jöhetett szóba, ez pedig Ő volt.

(fotó: Cirmi)

Nem tudom, hátrébb hogy szólt a buli, mert mi a második sorban álltunk és ott mást kap az ember, de bennem nem maradt hiányérzet. Mondom, elfogult vagyok. És most lemegyek "16 éves hülye kis picsába" és elmondom, hogy az a kb. 10 másodperc, amíg a "looking for love"-ot (ami egy King's X nóta) egymásra nézve énekeltük Doug-gal (biztos örült, hogy valaki tudja a szöveget :) mennyire felemelő volt! Ahh, ezt Te nem is értheted...

Olvasd el inkább ezt, ha nem hiszel nekem!

Roby | 10:31 |

dUg message from Europe 

so far things are getting better for me, yeah I was a bit nervouse, LOL! (panic attacks!) actually..LOL! the first show was a warm up in Berlin, I did my best, it was OK I guess, in Dresden germany was a bit difficult, I havent fronted an band since I was 19..LOL! and its hard to work a crowd when they dont speak english, LOL! Amsterdam? I had a blast!! I felt more comfy there and I knew the words better, its hard to own someone elses words, but hey! I am up for the challenge, Zoetermeer,I realy felt almost totally comfortable...we drove all night and all day to Budapest to tomorrows show at a festival with Iggy Pop and Prodigy... the rock goes on, and this has been a wonderful experience for me so far,.. I stopped smoking weed for this tour and after years of smoking my voice is getting back to normal, the way it was before i started smoking in 1987..( I still eat brownies thoug LOL!) .I never realized how much smoking feck your voice...I am so glad I got this gig and was I stopped, singing is fun again and the passion is returning..I love doing one r the other (bass or vocals) and I this has helped me to concentrate on singing, this has been so good for me! thank you LC!!!

yeah bootlegs?! the soundman is recording all the shows, we plan on putting them up for download (at least thats what Will said.. so you guys will get to hear something..I now I will have them all and you know me, I cant keep nothing to myself, LOL! .thanks for your love and support...may the groove be with you...

dUg

ps, for give my bad spelling...

Roby | 0:54 |

Elveszett ereklyék fosztogatói

Előbb lemerültem az ágyneműtartóm legmélyebb bugyraiba és találtam ott mindenféle érdekes dógot. Emlékeim hínárként tekeredtek lábaimra, de aztán összeszedve minden erőmet, kiszakítottam magam fájdalmas ölelésükből és a szőnyegpadló biztonságos partjaira vetettem elkékült testemet.

Egyébként "nem volt rossz, nem féltem", sőt volt, ami konkrétan mosolyra késztetett, de azért nem árt az óvatosság! Ti is vigyázzatok az ágyneműtartókkal! :)

Ami a szigetet illeti, nem mondhatnám, hogy jól szórakoztam. Persze ez csak a koncertekre vonatkozik, amúgy jól elvoltunk és legalább nem ültünk otthon. A Replika és a Mantra koncertjét  csalódásként éltem meg, a Black Out meg valahogy elment mellettem. Kb. úgy, ahogy mi mentünk el a Radiohead és a Fear Factory mellett... :D

Egyébként ma volt a szabim első napja, amit azzal töltöttem, hogy kicseréltettem az elmaradt Whitesnake jegyet egy Toto-ra. Most már 3db is van, jön velünk Cirmos is, remélem élvezni fogja. Ha már ott voltam (nyugatipu.) beálltam Sziget jegyért is (holnapra), hogy ne kelljen a helyszínen várakozni. Nekem maradt még 1 ingyenes belépő (kaptam melóhelyen), de Évinek venni kellett egyet. Közben elintéztem egy utalást, vettem fel kp-t is, aztán meghívtam magam egy fenséges gyros-tálra és egy pofa sörre. Hazafelé még lecsúszott egy fagyi, most pedig nekiugrom a Ghost Recon utsó 4 pályájának hardon. Muszáj befejeznem, mert hamarosan érkezik a Saint's Row! :)

Roby | 18:00 |

A várható keddi program:

Middle Man
Memories Can't Wait
Type
Funny Vibe
Go Away
Looking for Love (King's X)
Flying
Sacred Ground
Leave it Alone
Ignorance is Bliss
Will's Solo
Love Rears it's Ugly Head
Cult of Personality
------------------------
Time's Up
Either Way (new song from Doug)
note - it's called Bless Those

És egy kis kedvcsináló (vagy rontó... / kinek-hogy): Living Colour 2004.11.01 - Paradiso, Amsterdam

Roby | 17:30 |

Facér Jimmy

Hát ennél többet, meg komolyabbat vártam, de sebaj. Nem volt rossz, csak alapvetően másra számítottam. A jellemábrázolás elég felületes volt, arról sem tudtunk meg semmit, hogy mik a főszereplő gondolatai. Csak a körülményeket és az addig bejárt utat ismerhettük meg, pedig az ilyen emberek jóval többet élnek meg lelkiekben, mint amit tények szintjén el lehet mondani, meg lehet sejtetni. Volt egy-két ismerős érzés, hangulat, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle... Limonádé volt, na!

Roby | 21:52 |

.

Roby | 11:38 |

Stayin' Alive

Jelentem élek! A program egyébként a tervezettől eltérően alakult, ugyanis majdnem végig maradtam, de ettől függetlenül nagyon kényelmetlen szerep (gumiarc, direktmosoly) volt ez nekem...

Unokatesómék házától indultunk, ahol már volt egy kis összeröffenés a közvetlen rokonsággal (ezen belül - a másik ágról - sok ismeretlen arccal). Innentől kezdve vőfély vezette az estét (aki egyébként nő volt), ami néhol vicces volt, néhol viszont kifejezetten idegesítő. Volt leánykérés, meg amit akartok, aztán indulás a templomba. Na az konkrétan rossz volt! Itt eleve éreztem valamiféle szervezetlenséget, de a hely- és a papválasztás sem volt szerencsés. Aki ismer, az tudja, hogy a templomi esküvő az nálam alap lesz, ha lesz...  Nem fejteném most ki, többször megtettem különböző helyeken. A lényeg, hogy itt a "szertartás" közben azon gondolkoztam, ha Isten létezik (mondjuk ez nem kérdés), akkor a lehető legmesszebb van ettől a ponttól vagy mindenhol ott van, csak itt nincs... Egyszerűen nem éreztem azt, amivel az ember egy ilyen helyen úgymond "átitatódik" és ebben a papnak is nagy szerepe volt, aki felesleges dolgokról beszélt, hosszan és unalmasan. Nemtom, de szerintem egy lelki-vezetőnek mindenféleképpen karizmatikus egyéniségnek kell/kéne lennie. Nos ő nem volt az. Láttam már pár templomi esküvőt ami szép volt, sőt láttam olyat is (zsámbéki romtemplom) ami szabad ég alatt történt és egy fiatal pap vezette, mind emlékezetes volt/maradt, de ennél csak jobbat kívánhatok magamnak.

A polgári érdekes módon csak ez után következett. Semmit nem tudok mondani róla, mert a terem mérete és levegőtlensége miatt inkább kint maradtunk. Az utolsó pillanatban eltűnt az egyik koszorúslány párja és engem akartak berántani, mire kategórikusan kijelentettem: no way! :D Kb. ez a passzivitás volt a jellemző rám a továbbiakban is, legalábbis addig, amíg nem indultunk volna haza a vacsorát követően. Kedvem akkor se volt több, az alkolol szintem viszont igen, így amikor az unokatestvéreim (4 nő) a karomat rángatva kérlelt, hogy ne menjek, maradnom kellet. Anyámék leléptek, én meg ott maradtam "egyedül" és később még az a kikötésem sem teljesült, mi szerint "nem táncolok"... Egyébként valami sváb társaság zenélt, leginkább a tűzoltózenekarok stílusában, de volt "kékaszeme" (ja bazmeg), megy a gőzös, meg kacsatánc is a vőfély által kirendeélve és befogva az összes férfit. Ha most azt hiszed, engem is sikerült, tévedsz. Úgy csináltam, mintha beadtam volna a derekam, aztán jobbra az ajtón ki... Nem rontom ilyesmivel az imágómat :D Ettől függetenül nem úsztam meg az unokatesók felkéréseit. Engem ugyanis fel kell kérni, sőt még pitizni sem árt :) Az unokatesóim párjaival egyébként egymást szivatva röhögtünk. Egyikünknek sem akaródzott a tánc, aztán ha valakit befogtak, akkor a többiek ördögi kacajjal nyugtázták a dolgot :D

Na mind1, lassan eljött a vége. Sokkal jobban nem éreztem magam, de némileg oldottabban. Az viszont megfogalmazódott bennem (mint mindig), hogy jó lenne, ha jó lenne... Mármint nem egy esküvő, hanem egy egészséges, természetes családi környezet.  Ez már nem fog megváltozni, sőt azáltal, hogy lassan mindenkinek saját családja lesz, ellenkező irányba halad a dolog és akárhányszor ilyen találka lesz, mindig jégcsapból indulunk... :(

A történet vége egyébként az, hogy a nagynéném (az ő lánya esküdött tegnap) hajnalban hazaugrott a nagyszülőkkel és azt kellett találniuk, hogy betörtek a házba... Kurva egy világ van na, betyárbecsület meg zéró. Akinek van szíve, lelke ilyenkor betörni (mert egyértelmű, hogy tudták mi a szitu), az nem ember...

Roby | 10:24 |

Family Portrait 

Ma van az (egyik) unokatesóm esküvője, amit már említettem korábban, mint közelgő vészt :) Merthogy kedvem az nem sok van hozzá, talán azért sem, mert a szükséges érzelmi töltés is hiányzik. Nem vagyunk mi egy olyan család... Igazából semmit sem tudok róluk, nem ismerem őket különösebben... Évi 1 (értsd 1 évben 1x) talákozás kevés ahhoz, hogy valóban "rokonoknak" érezzem őket. Nem szívesen mondok ki, írok le ilyen dolgokat, de ez az igazság. Egyébként mindig a tesóm (38) és én (31) voltunk azzal piszkálva, hogy "ti kezdidek a sort", de mivel mi nem léptünk, a csajok nem várhattak örökké. Így Móni (27) nyit és gondolom, követik majd a többiek (rajtunk kívül ugyanis az összes tesó nőből van - ezt most nem pejoratíve érteni!).

A polgári-templomi részre mindenképpen el szándékoztam menni, de a vacsora-dajdaj alól szerettem volna felmenteni magam. Leginkább elsumákolásra (meg-nem-jelenésre) gondoltam, de aztán megtaláltak az ülésrenddel és akkor már nem volt menekülés. Nem mertem szólni, így aztán megyek... Remélem, túlélem valahogy és hamar eljövünk. Utálom a kötelesség dolgokat! :(

Im standing at the altar
As they play the wedding march
Im in a black tuxedo with my collar full of starch
She looks as lovely as shes ever gonna get
I wake up from this nightmare in a pool of sweat

(Living Colour - Love Rears Its Ugly Head)

Roby | 12:08 |

Still D.R.E.

(minden idők egyik legjobb rap lemeze)

Roby | 14:54 |

0802

Nevezetes nap. Mondhatnám, hogy soha nem felejtem el, de miután tavaly sikerült, nem lennék túl hiteles... Ezen a napon meg szoktuk keresni a másikat, beszélgetünk egy picit, aztán jóvan. Ma én kezdeményeztem, az exemet éppen Horvátországban értem el, így aztán nem is nyújtottuk hosszúra: "majd hívlak - ok, szia". Remélem nem kavartam bele a nyaralásukba, a faszija ugyanis hajlamos a bolhából is...

Roby | 23:37 |