"Now I got me a favorite picture"
Délelötti program: leadás, +talalkozó az ex-szel. Ettől parazok is picit, mert ez lesz az első olyan újralátás, mikor nincs semmi zavaró tényező (értsd: valaki idegen vagy éppen ismerős). Egyébként régi képek, negatívok miatt talalkozunk, mert van olyan ami csak nala, van olyan ami csak nalam volt-van meg...
Che Guevara
Neeeem, nem Aloe Vera! Jellemző... :D Szóval egyre több majmot látni mindenfelé Che Guevaras pólóban és én egészen biztos vagyok abban, hogy ez a sok hülye kb. annyira nem tudja micsoda-kicsoda volt ez az ember, mint én. Látták valahol-valakin (Till Attilán vagy a rák tudja) és mivel akkor ez most trendi, felveszik ő is. Monkey see, monkey do... Én asszem először Zach de la Rochan láttam (ex Rage Against the Machine énekes), de ott valszeg a helyén is volt... Na a lényeg a lényeg, engem nem hagyott nyugodni a tudatlanságom és ha valakiből ekkora kultuszfigurát csináltunk (vagy csinált ő maga a tetteivel) akkor arról illenék tudni, ezért hát belekezdtem a Moldova féle Che Guevara naplóba...
A "vörös sarok"-ban ma az értelmiség szerepére terelődött a szó: mi a jelentősége a társadalomban, támaszthat-e igényeket előjogokra vagy különleges bánásmódra? Régi vesszőparipámon lovagoltam: igazságtalanság, ha egy nagyon intelligens ember ugyanannyit keres, mint egy szellemileg satnya. Valójában a nagyon intelligens embernek kevesebbet kellene kapnia, mivel őt a Természet vagy az Isten - adott esetben mindegy, hogy minek nevezzük - már születésekor megajándékozta egy megfizethetetlen kinccsel: az alkotó szellem örök tőkéjével, míg a kisebb képességűek már akkor hátrányba kerültek, mikor világra születtek. Nem mindenki értett egyet velem, úgy látszik, a többség rendkívül intelligensnek tartja magát."
HAHA! :))) Mondjuk azzal nincs baj, ha egy intelligens ember tudja magáról, hogy az, az viszont szomorú, mikor egy hülye gondolja ugyanezt...
"Can't Stand The Heartache"
Igazából nem is a szívemmel van baj (bár az sem teljesen tünetmentes), viszont a fejfájársról -ami úgy látszik default- nem jutott a zeszembe nóta :| Muterom sajnos nincs jól, remélem nem lesz semmi komolyabb belőle :( Melóval egyébként elkészültem, de ma már nincs értelme bevinni. Így szép magyarsággal mondva: halasztódik. De nem is baj, mert figyelhetek anyámra...
Tegnap megint szó esett arról, hogy elutazhatnék Walesbe. Kaptam egy meghívást, csak 1 teddy mackó az ára és lenne szállásom :) Igaz csak holidayre hívtak, de ha már ott vagyok, maradnék is szívesen. Ha... De aze' gondolkodom rajta... Jó lenne a határt "átlépve" rituális keretek közt - persze csak gondolatban - megtörölni cipőm szaros talpát a küszöbben...
"Állítsd meg a világot mielőtt kiszállok"
Hogy én mennyire irígylem Zeuszt, mert a világ végéről is tud mailt küldeni... Pont akkor kellett elmennem itthonrol, mikor az agyam "csordultig telt a barna hitvánnyal", pedig úgy ráöntöttem volna a világra! Legszívesebben elmenekülnék valahova, ahol nincsenek emberek. Egyébként nem az emberekkel van bajom (sőt most hogy kiköltöztünk a halál farkincájára kifejezetten jól esik emberek közé menni), hanem az emberi kapcsolatokkal. Akármilyen kapcsolatról is beszélünk, az emberek kölcsönhatásban vannak, ez valamilyen kötöttséget, kötelezettséget, felelősséget jelent, amit lehet mások nem éreznek, én viszont annál inkább. Nagyon elegem van már abból, hogy minden és mindenki miatt nekem van bűntudatom! Akkor is ha segítek valakinek, akkor is ha nem és akkor is ha csak passziv-semleges résztvevője vagyok egy szitunak. Most speciel anyám az, aki elesett a konyhában, mert valami hülyeségen felb***ta magát, elkezdett kapkodni, aztán elcsúszott... Egyébként műtötték szegényt, rossz a lába, erre most ez is... Ráadásul a szemem előtt történt az egész, újra és újra lepereg előttem, mint ahogy sok más hasonló eset-történet is. Közben fürdés, ebéd, öltözkodés 20 perc alatt, majd irány a város, persze bkv nem jár, szóval mindenki nyugodtan tövig!!! Ja és kaptam megint levelet Ágitól, most megint qrvára fáj a fejem és megint dolgoznom kell :(
Actor Christopher Reeve has died :(
"Superman was a very strong man
He risked his life with kryptonite
Did he have to
I guess he had to"
"És hogy néha két szerep közt miért vagy..."
Még csak hajnali fél2 múlt, de már elmondhatom: a mai napot nem így terveztem. Ha ennek nem hagytam volna maradandó nyomát valahol a neten, akkor csak Isten lenne rá a tanúm (vagy akár le is tagadhatnám), de nem így van...
Enivéj: Boldog Névnapot Brigitta!
"Hangok"
Hát ez nem volt akkora fless, mint gondoltam vala. Persze megvannak az okai ennek is. Gyurikával (béz) sosem voltam 1 hullámhosszon (zeneileg), András (dob) holmi "zöldet" meg "csokit" hiányolt és én sem voltam formában... A másik, hogy túlságosan bennem vannak még a régi témák, holott nem ilyen zenét szeretnék játszani. Asszem sokkal több Primust, Zappat és egyéb elbaxott zenét kéne hallgatnom...
"Eljön minden régi hang"
Ma délután lemegyek zajongani egyet a régi haverokkal! Asszem a Spirit óta nem is játszottam senkivel. Nem is csoda, 2 akkora égés volt a végén, amit nem tudtam lenyelni. Igaz mindkettőnek technikai okai voltak, de ezt a "kedves nézők és rádiót hallgatók" nem tudhassák! Én pedig nem arra születtem, hogy szégyenkezzek. Lehet hogy nem érek be dobogós helyre, de hogy utolsónak kullogjak át a célvonalon... Lóf***t! Szerencsére nem volt ez mindig így:
"BLACK OUT / EVERFLOW / FULL SERVICE (Bp, E-Klub)
A büntetőszínpadra a Full Service ugrott be utolsó pillanatban. A srácok a funk rock/metal zenével próbálkoznak. Olyan dalokkal
találkozhattunk a főleg feldolgozásokat játszó csapatnál, mint az RHCP Suck My Kiss-je, az Extreme Get The Funk Out-ja,
a Living Colour Love Rears-e és Leave It Alone-ja. A saját dalok is ezen az irányvonalon mozogtak és meglepően jók voltak.
Mint a feldolgozások sora mutatja, aki ezeket a dalokat eljátssza, az profi zenész - ők is azok voltak. (MHH 98/6)"
"Amit nem kíván a test sem a lélek???"
Ahhoz képest, hogy holnap leadásom van (lenne), csak félig van kész a meló. Az első feléhez nem kellett kreativitás, a másodikhoz meg már nem maradt :) Hiába no! Ilyen az, amikor leszívják az embert. Ööö, ize, nem! Az egészen más... :D Erről jut eszembe egy spanom (nevezzük egyszerűen csak xxx-nek, megőrizvén ezzel az inkognitóját) multkori élménybeszámolója:
xxx: ...de b***, nekem nincs kedvem k***i többet!
Roby: mer?
xxx: hát úgy volt, hogy le****ott és utána megint elkezdett sz**ni, aztán meg***tam, aztan pihi és megint le****ott... K**as - sz**as, ez ment vegig, amíg el nem aludtunk, aztán kelés után ugyanez 11-ig...
xxx: annyira rongyá mentem hogy kész
xxx: de úgy le****ott, majnem elájultam b**** meg
xxx: mi után elélveztem, olyan helyeken megnyalt, hogy aszittem kiesik az agyam...
Szóval egészen más... :)
"És mégis látod, forog a föld"
Miután sikeresen megadtam az alaphangot, jöjjön a harmadik és egyben a mai útolsó felvonás: a jelen, illetve a közelmúlt. Elég kínos olyasmiről beszélni, ami aktuál-IS és mást (másokkal közös ismerőst) érint, de hát ezért a blog, hogy "beszélj mindenről" Szóval hónapokkal ezelőtt megismertem valakit, akivel nagyon rövid időn belül nagyon jó barátok lettünk, aztán többek is... Asszem mindkettőnknek hitet és erőt adott a dolog (ui. ő is hasonó rossz-élényekkel érkezett) és bizony megfordult a fejekben és elhangzott szavakban, hogy ebből még akármi is lehetne, de aztán jött Jerry Maguire és a nagy hátraarc, most pedig az van, hogy nincs semmi. Elfogadom az érveit, de nem volt ez ilyen egyszerű (talán neki sem) és nem is hiszem, hogy ennek feltétlenül így kell lennie... DE ahogy egy kedves walesi baratnőm mondotta: "You cannot force someone to love you sadly" OK!
Tegnap Black Out után beültünk palacsintázni (bizony, a Nagymama palacsintázója nonstop müxik a Batthyányin!) és közben megbeszéltük dolgainkat. Mondjuk ebben a formában ez erős túlzás, de beszéltem/tünk. Semmi harag nem volt, nincs és nem is lesz köztünk remélhetőleg, de pont ezért -mivel hogy nem tudom csak barátként kezelni- valamit változtatnunk kell... Nem titkolom, se nem szégyenlem: én szeretem azt az embert és bár van pár olyan tulajdonsága, amit nem tartok előnyösnek (talán majd kinövi), még mindíg a több közös pontot találtam vele, mint valaha bárkivel... A lényeg: én loyális vagyok felé, bármi gebasz van rám számíthat, de ne bántsuk egymást, ha nem muszáj...
"Beszédes múltakat, amit csak sötétben mondhatok el"
Valójában 2003 augusztusán kellett volna kezdeni, azóta rengeteg mindent írhattam volna ide. Akkor történt ui. hogy végetért egy 6+1 éves (attól függ honnan számoljuk) kapcsolat és fordult egyet a világ. Azt az egyébként nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy egy fontos (ha nem a legfontosabb) dolog veszett el, mint minden rossz ez is hasznos tanulságokkal járt (még ha ezt akkor -sőt most is- keserű szájízzel vesszük tudomásul). Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a szakítást nem "természetes" úton következett be. Történt ugyanis, hogy felhívott egy teljesen idegen ember és elmesélte, hogy ő már x hónapja a párommal jár és hogy mi mindenféle történt köztük... Kösz! Erről, meg az ezt követő hetekig-hónapokig tartó agonizálásról (folytassuk, kezdjük újra, ne kezdjük...) sokat tudnék mesélni, de inkább megkíméllek titeket. Ez az ominózus eset egyébként július végén történt (pár nappal az évfordulónk előtt) és december 24-én ért véget teljesen, amikor is (délelőtt) kiderült pár új dolog, majd közöltem a Ágival (mert hogy így hívják szerencsétlent) hogy akkor ne is jöjjön át ünnepelni és nem szeretném látni többet a jövőben...
Mellesleg az utóbbi pár hétben váltottam néhány levelet vele, álljon itt egy idézet tőle úgy no comment: "Így harminc évesen teljesen a padlón vagyok, nincs semmi amiben megkapaszkodhatnék, nincs semmi biztos az életemben, minden állandóan változik körülöttem és sajnos sosem jó irányban, nagyon hiányzik legalább egy cseppnyi állandóság, ami erőt adna, hogy kifújhassam magam ... Sok minden átértékelődött bennem is, voltak hibák a tetteimben és a személyiségemben amiket mára már látok, vannak dolgok amiket elcsesztem, mert akkor teljesen másnak tűnt minden, más mércével mértem, nekem is voltak indítékaim, de rosszul választottam meg a módszereket..."
